Az első buli

No, megvolt az első észt söröm! Meg a második is.

Első este már olyan 2 fele bealudtam Big Bang Theory nézés közben, egészen olyan fél 1-ig húztam a lóbőrt, nehezen akaródzott korábban felkelni. Pont, ahogy lekászálódtam az ágyról megérkezett Eszti is és az egyik nyelvi kurzusos barátja, szóval ameddig ő megkötötte a szerződést én gyorsan összekaptam magam és uzsgyi be a városba. Nagyon-nagyon éhesek voltunk. Végül elvittek A palacsintázós helyre, amire már képek alapján is nagyon kíváncsi voltam. Na, ez egyáltalán nem olyan, mint a Nagyi Palacsintázója otthon. Nagy kerek faasztalok, fa székek és hatalmas adag illatozó palacsinták. Hiába mentem oda korgó gyomorral, rendesen küzdenem kellett, hogy ne maradjon semmi a tányéron. Egy baconos-füstölt sajtos csodát ettem, amihez finom tejfölös öntet is járt.

Utána elmentünk a Viru-ba, ez egy plázaszerűség, a srác szeretett volna venni egy könyvet, így mi is szétnéztünk. Rengeteg angol könyv volt a boltban, Kurt Vonneguttól találtam olyan könyveket is, amiket otthon nem fordítottak, vagy nem tudok róluk.

Esztivel bevásároltunk a szupermarketben, így a következő pár napban nem kell kajára költeni. Tegnap pl. virslit ettünk piritóssal, ma meg tészta a'la Eszter volt, virsli és kolbász darabkákkal, sajttal-ketchuppal, isteni volt. Meg szereztünk mézet is teát, sokat segít a forró tea szürcsölgetése a hidegben. Mert, hogy nincs az a bugyi lohasztó meleg a szobákban, a konyhában pedig huzatos az ablak. A szobánkat - meg úgy az egész hostelt - újítják, úgyhogy kb. 1-jén pakolhatunk be a saját szobánkba. Azért dolgoznak itt rendesen, még éjjel 11-kor is hallatszik ahogy kopácsolnak, ma is egész nap ment a fúrás-faragás, hiába van vasárnap, úgyhogy remélem hamar elkészülnek és cuccolhatunk.

Na, szóval tegnap. Piros orral küszködvén hazai gyógymódhoz nyúltunk, úgyhogy megízleltük az otthonról hozott pálinkát. Igen..khm..erős. Mielőtt elindultunk volna a buliba ismét koccintattunk egyet, hogy ne legyen olyan hideg, ha kimegyünk, találkoztunk a konyhában egy francia lánnyal is, megkínáltuk..Utána annyit mondott: Nice to meet you... és elköszönt.

Egy buszmegállóban találkoztunk a többi nyelvkurzusossal, nagyon sok felől vannak. Legtöbbet egy norvég lánnyal beszélgettem, vele már egész jól megértettem magam angolul, de pl. van egy német srác, akit alig értek. Az eredeti célállomás tele volt, úgyhogy egy pincehelyiséges pub-ba ültünk be, ott volt egy kevéske hely és megkóstolhattam az első észt sörömet is, a Hele-t. Finom volt. A következő állomás a Dubliner volt. Az egyik lánynak szülinapja volt, úgyhogy éjfélkor énekeltünk neki és volt koccintás is, valami citromos löttyel, nagyon finom volt. Itt Saku-t ittam, ez egy másik észt sör, de az előző helyen jobban ízlett. Innen ismét továbbálltunk, végül a Shooters nevű táncos helyen kötöttünk ki, ahol kb. hajnal 4-ig roptuk is. Nem túl nagy hely, de szimpatikus volt. Nem volt sem belépő, sem ruhatár, a kabátjaink mégis ott maradtak ahová tettük őket. A norvég lánnyal újak voltunk, - a többiek már ugye hetek óta itt vannak - úgyhogy úgy döntöttünk, most megkóstoljuk a Vana Tallinn-t. Na, igazuk volt a többieknek...édes. Nagyon-nagyon-nagyon-nagyon édes.

 Úgyhogy azt hiszem, maradni fogok a söröknél és a cidernél, amit itt csapolva is lehet kapni és nagyon finom körtés-almás íze van. A zenék tipikus Radio1-félék voltak (köszi Fanny, köszi Kármán kondi a kiképzést:D , Viccesjány, eszembe jutott pár szegedi éjszakánk) ,de külön öröm volt amikor megszólalt a Szellemirtók zenéje meg a Hafanana. Végül csak 6-an maradtunk, a többiek még elmentek enni, majd hazataxiztak, nekünk meg kb. 5 percnyi sétánkba került és hazaértünk a hostelbe, még magunkhoz véve egy kettesbe csomagolt két falatnyi életmentő tortillát. Ma olyan dél körül ébredtünk, megettük a már említett tésztát, lenéztünk az R-Kioskba (ez olyasmi, mint otthon a Relay csak nagyobb), vettem egy katica alakú foszforeszkáló bigyót. Mert itt mindenkinek kell ilyet hordania a kabátja oldalán, másképp elvileg megbüntethetik éjszaka a rendőrök. Nem tudom miért van, vagy hogy, gondolom a sötét miatt. Majd keresek később egy pingvineset, elvileg olyan is van.

Most itt ülünk a loungban, nagyon hangulat hely, szőnyeggel, fotelekkel, gitárokkal, zongorával, djembivel, kivetítővel, vizipipával, indiai zenével...jó lesz itt punyadni. Holnap kezdődik az orientációs hét, már alig várom, hogy lássam az egyetemet. Az ESN-es programok alapján izgis kis hétnek ígérkezik...

This is the beginning...

...of the cold semester?

Szóval megérkeztem!
Tegnap elbúcsúztatott kis családom a vasúton, majd elköszöntünk szobatársaimmal is. (Csajok, a képet kihoztam, ott lesz az asztalomon;) Reggel pedig Pumukli vitt ki a reptérre kb. 2 óra alvás után. Úgyhogy most blogolok és jóformán csak arra várok, hogy elteljen annyi idő, amikor már rendesen le tudok feküdni aludni.

Az út izgalmasan indult...Minden akadályon átjutottam, bőrönd mérés, chek in és már csak telefonálgattam meg facebookoztam a váróban, amikor egyszer csak bemondták a hangosba, hogy technikai okok miatt mindenki azonnal hagyja el a skycourtot... azonnal. Cseppet lefagytam, de mivel még majdnem több, mint egy órám volt az indulásig, különösebben nem aggódtam, csak a chek in bosszantott, hogy újra le kellett pakolnom mindent, meg szerencsétlenkedhettem a csizmámmal.

A Czech airlinesszal utaztam, Prágán keresztül. Prágáig egy nagyon pici, kis helyes gép vitt minket, 1.25 perc volt az út. Budapestnél nagyon élveztem, ahogy a házak makett méretűvé zsugorodnak, ahogy számolgattam a Dunán átívelő hidakat, ahogy láttam a parton álló cirkuszt és kerestem merre lehet a hostel, merre a citadella...és hopp, egy vár.
Üdítőt és egy kis szelet sütit kaptunk Prágáig, kaja után be is szundítottam picit, nagyon fáradt voltam. Egyébként mind a két gép iszonyat szépen landolt és szállt fel a fülem  épphogy érezte egy picit.

Prágában szerencsére alig 5 percnyire volt a másik kapu, még egy fél órát várhattam is, mire kinyitották a gépet, majd elsőként szálltam fel. Na, ez már egy jóval nagyobb és kényelmesebb gép volt. Egyedül ültem a sorban, ablak mellett, a szárny fölött pedig mindent jól láthattam, bár Prágából nem sok mindent láttam se le, se föl. Ellenben tök érdekes volt, hogy kis kivetítőkön nyomon lehetett követni, hogy éppen hol tartunk, hány fok van és milyen magasan repülünk és hány kilométer van még hátra. Itt mini tortillákat kaptunk, ami - miután sikerült kipiszkálnom onnan a paradicsom és káposzta falatokat - egész finom volt. Majd laza szundi és landolás. Elképesztően gyönyörű volt fentről Tallinn, a kikötő, a tenger, a hófödte táj.

Minna, a tutorom táblával várt a reptéren, ilyet sem kaptam még. A nagy, lila, tökéletesen 20kg-s csomag, teljesen éppen, lefóliázva kúszott le a többi csomaggal, amikor már épp kezdtem megijedni, hogy sehol sem láttam lilát. Taxival jöttünk be a szálláshelyre. Végül a mai nap még a többi Erasmus-os diákkal dobtak egy szobába, - afféle ideiglenes menekült szálló hatása van a dolognak - de holnap jön Eszti is, utána csak ketten leszünk. Egy spanyol és egy olasz lánnyal meg egy török és egy korei fiúval osztozom ma a szobán. Most épp mind elmélyültem laptopozunk...
Ahogy megérkeztem a szállásra, lepakoltam, lekaptam egy pulcsit a három közül és már indultunk is a tutorommal a városba. A barátaival és egy másik erasmuszos lánnyal találkoztunk, majd beültünk a Vapianoba. Az egyik lány az elte-n volt tavaly úgyhogy magyarul köszöntött.
Igaz, hogy fél évig pont szemben éltem vele, mégis csak Tallinnban sikerült eljutni egy Vapianoba. Farkaséhe voltam. Megkajáltam, dumáltunk, utána még Minna elkísért engem és koreai barátnőjét egy bevásárlóközpontba, ahol - mint egy jó elsős - beszereztem a higeniai csomagomat, majd körbenéztünk a supermarketben és végigkérdezgettük Minnát milyen furcsaságokat lehet kapni. Vettem egy hatalmas pohár joghurtot, elvileg dió és fekete kenyér van benne, egy instant leves port (túlélés no1) és egy kohuke-t ez az észt túró rudi, kíváncsi leszek milyen.

És lesz ez még így egy pár dologgal.. Elkezdődött...Még kicsit nehéz felfogni, hogy tényleg itt vagyok, tényleg itt leszek fél évig.. Megérkeztem. Bár kicsit meglepő volt rögtön azzal szembesülni, ahogy felléptem a netre, hogy ez más dolognak úgy fest rögvest a végét is jelenti...

Egyébként, úgy döntöttem, végig nyanolom a világot és akárhol járok, megpróbálok valami jellegzetes helyen fotót készíteni a nyanomról. (csakhogy tegyek valamit a mém állatok megmentéséért)

Otthonra pedig üzenem, hogy a pálinka túlélte a viszontagságokat és küldetésének tekinti, hogy kis melegséget hozzon a fagyos Észtországba!
Mert, hogy hideg van..nagyon.

Elhagyom a várost..ahol élek..

..de csak fél évig.
Ez az utolsó éjszakám itthon. Fura lesz itt hagyni a kis kupimat, a posztereimet, no meg legfőképp a családkámat és a barátokat. Most tényleg jó darabig nem megyek a Fenyő vagy a "Pozitívpresszó" közelébe.
De rendesen elbúcsúztam persze, onnan is. Elsőként az itthoni barátoktól, kenyérlángos phartyval, pornós, jézusos és gagyi celebes fejcetlikkel, majd ezt 19-én az észtveszelytő Gőtés búcsúbuli követte meghatásokkal, öleléssel, kedvesekkel és a világ legepicebb phartylapjával. A sort pedig "sweet home" zártam, természetesen.

Hihetetlen, de belefértem 20kg-ba és úgy fest, a kézipoggyászom sem lesz tele. Még PingVince, MrHápháp és Kismaci is befért. Teljes az ágynemű garnitúra. Juhé. Kár, hogy pár embert nem tehetek el ugyanígy a bőrönbe, hogy ne hiányozzanak majd. Hajj...Murphy nagy mókamester.

Múlt csütörtök óta haleluja, fix, hogy nem leszünk hajléktalanok. Eszti talált egy nagyon szimpatikus hostelt a belvárosban (hippi szálló:D) így péntek éjjel, de legkésőbb hétfőn, már ott húzom fejemre a paplant.
Pénteken 9-kor megy a gépem Prágába, onnan 50 perc múlva megy a másik gép Tallinnba. A tutorom jön majd ki értem, aranyosnak tűnik és értékelte, hogy nyan cat-es sálban leszek, hogy felismerjen. Kíváncsian várom.

Hihetetlen, hogy - habár tavaly március óta folyamatosan téma, - eddig olyan messzinek tűnt ez a január 27, "ejráérünkarramég" most pedig itt van, bökdös facebookon, szerinte jár az órám, a szám tudja,hogy mondja, és liheg a nyakamba. A buli hamarosan elkezdődik.