2012. január 27., péntek

This is the beginning...

...of the cold semester?

Szóval megérkeztem!
Tegnap elbúcsúztatott kis családom a vasúton, majd elköszöntünk szobatársaimmal is. (Csajok, a képet kihoztam, ott lesz az asztalomon;) Reggel pedig Pumukli vitt ki a reptérre kb. 2 óra alvás után. Úgyhogy most blogolok és jóformán csak arra várok, hogy elteljen annyi idő, amikor már rendesen le tudok feküdni aludni.

Az út izgalmasan indult...Minden akadályon átjutottam, bőrönd mérés, chek in és már csak telefonálgattam meg facebookoztam a váróban, amikor egyszer csak bemondták a hangosba, hogy technikai okok miatt mindenki azonnal hagyja el a skycourtot... azonnal. Cseppet lefagytam, de mivel még majdnem több, mint egy órám volt az indulásig, különösebben nem aggódtam, csak a chek in bosszantott, hogy újra le kellett pakolnom mindent, meg szerencsétlenkedhettem a csizmámmal.

A Czech airlinesszal utaztam, Prágán keresztül. Prágáig egy nagyon pici, kis helyes gép vitt minket, 1.25 perc volt az út. Budapestnél nagyon élveztem, ahogy a házak makett méretűvé zsugorodnak, ahogy számolgattam a Dunán átívelő hidakat, ahogy láttam a parton álló cirkuszt és kerestem merre lehet a hostel, merre a citadella...és hopp, egy vár.
Üdítőt és egy kis szelet sütit kaptunk Prágáig, kaja után be is szundítottam picit, nagyon fáradt voltam. Egyébként mind a két gép iszonyat szépen landolt és szállt fel a fülem  épphogy érezte egy picit.


Prágában szerencsére alig 5 percnyire volt a másik kapu, még egy fél órát várhattam is, mire kinyitották a gépet, majd elsőként szálltam fel. Na, ez már egy jóval nagyobb és kényelmesebb gép volt. Egyedül ültem a sorban, ablak mellett, a szárny fölött pedig mindent jól láthattam, bár Prágából nem sok mindent láttam se le, se föl. Ellenben tök érdekes volt, hogy kis kivetítőkön nyomon lehetett követni, hogy éppen hol tartunk, hány fok van és milyen magasan repülünk és hány kilométer van még hátra. Itt mini tortillákat kaptunk, ami - miután sikerült kipiszkálnom onnan a paradicsom és káposzta falatokat - egész finom volt. Majd laza szundi és landolás. Elképesztően gyönyörű volt fentről Tallinn, a kikötő, a tenger, a hófödte táj.



Minna, a tutorom táblával várt a reptéren, ilyet sem kaptam még. A nagy, lila, tökéletesen 20kg-s csomag, teljesen éppen, lefóliázva kúszott le a többi csomaggal, amikor már épp kezdtem megijedni, hogy sehol sem láttam lilát. Taxival jöttünk be a szálláshelyre. Végül a mai nap még a többi Erasmus-os diákkal dobtak egy szobába, - afféle ideiglenes menekült szálló hatása van a dolognak - de holnap jön Eszti is, utána csak ketten leszünk. Egy spanyol és egy olasz lánnyal meg egy török és egy korei fiúval osztozom ma a szobán. Most épp mind elmélyültem laptopozunk...
Ahogy megérkeztem a szállásra, lepakoltam, lekaptam egy pulcsit a három közül és már indultunk is a tutorommal a városba. A barátaival és egy másik erasmuszos lánnyal találkoztunk, majd beültünk a Vapianoba. Az egyik lány az elte-n volt tavaly úgyhogy magyarul köszöntött.
Igaz, hogy fél évig pont szemben éltem vele, mégis csak Tallinnban sikerült eljutni egy Vapianoba. Farkaséhe voltam. Megkajáltam, dumáltunk, utána még Minna elkísért engem és koreai barátnőjét egy bevásárlóközpontba, ahol - mint egy jó elsős - beszereztem a higeniai csomagomat, majd körbenéztünk a supermarketben és végigkérdezgettük Minnát milyen furcsaságokat lehet kapni. Vettem egy hatalmas pohár joghurtot, elvileg dió és fekete kenyér van benne, egy instant leves port (túlélés no1) és egy kohuke-t ez az észt túró rudi, kíváncsi leszek milyen.

És lesz ez még így egy pár dologgal.. Elkezdődött...Még kicsit nehéz felfogni, hogy tényleg itt vagyok, tényleg itt leszek fél évig.. Megérkeztem. Bár kicsit meglepő volt rögtön azzal szembesülni, ahogy felléptem a netre, hogy ez más dolognak úgy fest rögvest a végét is jelenti...

Egyébként, úgy döntöttem, végig nyanolom a világot és akárhol járok, megpróbálok valami jellegzetes helyen fotót készíteni a nyanomról. (csakhogy tegyek valamit a mém állatok megmentéséért)

Otthonra pedig üzenem, hogy a pálinka túlélte a viszontagságokat és küldetésének tekinti, hogy kis melegséget hozzon a fagyos Észtországba!
Mert, hogy hideg van..nagyon.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése