Meglepetések hete...

Úgy tűnik ezzel a blogolással én is csak annyira tudok pontos lenni, mint a máv...

Pedig egyre kevesebb a hóakadály. Így megy ez.

És egyre több a lucsok. Például, tegnap reggel még a nulla foknak örültünk, ma délután azonban havas eső volt, este pedig már csak tocsogós sár, meg jég, de egész sétálható idő. Így orosz után újabb kis felfedező túrát tettem, elsőként boltokba, majd a környező utcákba. Meg a Húzd és Medvébe és a Stradivariusba. Beleszerettem dolgokba, majd visszatettem őket a polcra. Még a sárga csoda tipegőt is. Egész büszke voltam magamra, majd eljutottam a Terranovába. Az a felső könyörgött nekem, hogy hozzam el. És a kesztyűm felét is elhagytam.

Máskor pedig elbambultam a villamoson oroszozás közben, így csak két megállóval arrébb sikerült leszállnom. Gondoltam, mit nekem, belőttem, hogy köbö merre vagyok, majd elindultam. Hm, mondjuk úgy, hogy sight-seeingeltem... részben tényleg,-  körbeámultam Tallinn legmagasabb templomát -, de legfőképp eltévedtem. Kurta, helyes házakkal övezet szűk utcákon aztán valahogy elkeveredtem a vasúthoz - ami leginkább a kerülendő helyek listáján van - aztán a "majd visz valahová" (ugye kedves szegedi lyányok, tanultam tőletek?)  felültem a következő buszra.. ami persze befordult a vasútnál és arra indult, ahonnan jött. Így immáron vízen járva - miután beázott a fókaölő csizmám - kerestem a tornyokat és keveredtem haza.

Egész belejöttem a csavargásba.

De az egész szerdával kezdődött, mert egyszerűen muszáj volt kiszellőztetnem picit a fejem. -4 fok volt, kicsit látszott a nap is és nyakamba vettem újra az óvárost, - ezúttal fagyás mentesen a fényképezőmmel - betértem a kis utcákba, lépcsőket jártam, képeslapokat küldtem ki, megnéztem, hogyan áll Tallinnak a nap lila derengése, majd beültem a palacsintázóba írni. Feltöltődni. Előző nap a giccs ünnepen nem kaptam aluljárós nénis virágot és akivel egymás  kezét fogtuk most úgy döntöttünk elengedjük. Így megy ez.

Ellenben, Eszterrel sült csirkés valentin vacsit tartottunk That 70's show epizódokkal megfűszerezve. Így megy ez.

"b*zi k*rva pálinka!" szomszéd észt lányunk kedvenc magyar szavai. Gyorsan tanul. S remekül énekli a táncparketten bármelyik szám dallamára.

Pénteken ugyanis - of course - megünnepeltük, hogy vége a hétnek és ennek örömére 13-an tették tiszteletüket a hostelben, majd átettük székhelyünket a Nimetába. Én nem húztam túl sokáig, iszonyat fáradt voltam (minden éjjelre akad valami érdekes sorozat vagy film a filmes listáról..nem tehetek róla) meg megkóstoltam a Dubliner-es csirkesalátát, mert iszonyat rég óta szemeztem vele és iszonyat éhes voltam. Csalódás...a csirkének álcázott sonka falatokat kiettem belőle, majd a túl sok, túl nem-szeretem-zöldségeket hazahoztam Eszternek további hasznosítás céljából. Így megy ez.

Szombat-vasárnap kóla, pihenés, rengeteg 70's show, meg. HOPPÁ! MEKKORA! MEGLEPETÉS! Hát jön hozzám a Kultúrkocsma márciusban LIKE A BOSS!
És ha már jó hírek: olyan,de olyan öröm ért még engem most kedden, hogy. csak na. Valaki sikított aznap este a hostelben és nem azért, mert fojtogatták. váratlan, meglepődött, örülős, megszeppenős sikoly. Így megy ez.

Aztán kedden ért másféle meglepettség is, például, hogy jövő héten tesztet írunk film szemiotikából. Nem mondanám, hogy nem érzem magam úgy ettől mint aki megivott egy bödönnyi tejes-chillis-barackleves koktélt. 2-án prezentál(l)ok, 8-án prezentál(l)ok, preneztülni is fogok, meg 12-én vagy 14-én orosz vizsga, utána lévő héten pedig további tejes-chillis-barackleves-tejszínhabos vizsgák. Utána pedig kísérőként: (p)sör fog következni.

Russian in the school...

És akkor a lány, a hét hetedik napján, gyertya fényben megfestve alakját ledobta magáról a törölközőt...

A hét első napján azonban még közel sem volt ily lenge az öltözete, habár már akkor is csak cirka -10 fokot mutatott a Vabaduse Valjak kijelzője iskolába menet. Ám a csizmája kezdte megadni magát a folyamatos le-és felcibálásnak, már a hideget sem állta oly derekasan, a cipzárja is bajosan működött.. eljött a váltás ideje, így szerencséjében bízva, megszabta magának a 10 eurós határt, hátha a leárazások elérnek a szűkebb lehetőségű diákok tárcájáig.. és láss csodát, egy trampli, fókavadászatra is tökéletes, barna, MELEG hótaposó képében testet is öltött kívánsága. Igaz, első útján seggre ült benne, majdnem elrepítve kávéját is a kezéből.. a csizma talpa ugyanis úgy csúszik, mint Samantha torkán a whiskey.

Délután pedig élete első orosz órája vette kezdetét. Ha már a neve imígyen hangzik...No, túl sok hétfő és szerda délután ellenben nem fog eltelni az orosz nyelv rejtelmeivel, ugyanis március 12-én már számot is kell adnia tudásáról..reméljük lesz.. bár azt azért bánja, hogy az észtet nem tudta felvenni

Ellenben balga módra felvette a trambulint. Na, ez nem az a trambulin, ami a kis vörös fejében élt. Se kis kerek trambulinok, se zene, se aerobicos ugra-bugra, mint a jumpfanaticknál. Nem, itt hatalmas trambulin asztal várta a rámerészkedőket, s már az alapgyakorlatok is úgy néztek ki, hogy önmagához képest guminővé kellett volna változnia, így szélsebesen adta le és ment helyette aerobicra keresni a jobb és bal kezét.

A szerda pedig a ritmusérzék keresésével telt, az ESN Welcome partyn. Nemzetközi koccintások a blue apartmanban, pálinka kóstoló, de a hideg...a hideg még mindig tartott. A villamosra meg ezúttal ők vártak. Ellenben reggelente, mikor a szerencséjében bízik, - meg abban, hogy nem csúszik el a hótaposóval - és percre pontosan ér a megállóhoz...a busznak/villamosnak csak a farát látja...itt nem módi a késés.

A Rock Cafe-ban minden volt, csak éppen rock meg kávé nem. Bár, a kávét nem igen kereste aznap éjjel senki sem.. Még eléggé a buli elején érkeztek meg, de alig fél óra múlva fullon volt a hely, meg volt rá a sansz, hogy valaki kiborítja a sört az ember kezéből, mire a terem másik végébe ér. Ellenben a vörösnek nem fogadta el a gép a kártyáját, így egész este a kis ciderébe kapaszkodott.
Meg megesküdött.
Arra, hogy minden ESN rendezvényen ott lesz.
Az ESN bulikon pláne.
Hogy nem utasítja vissza a Viru Valge-t.
Hogy bejár az órákra.
Hogy...
Hogy...
...
Szóval erasmusista Tallinna lett.

A színpadon aztán a Dj-n kívül megfordultak még piros ruhába öltözött eprek, piroskák, meg ki tudja mifélék, a "jelmez versenyen", meg kevésbé öltözött táncoslányok s fiúk is.
A hajnalt a sarki hamburgeresnél köszöntötték, a másnap pedig tornyok rajzolásával telt a péntek reggeli órára. Meg skype-pal. Meg alvással.

Szintúgy telt a nap vasárnap is, a tornyok rajzolása nélkül. Meg skype se volt. Ellenben ezek helyett is aludt. Szombaton egy ír kocsmába szólította az embereket az éjszaka, ahol a vörös végre megkóstolhatta az oly sokat istenített Guinesst, ami a szomszéd ír szerint sehol sem igazi, csak náluk. Mindenesetre az észt Guiness elnyerte jányuk tetszését. A kenyeret pedig le kellett mozogni, így az irányt az éjszaka is órát adó, intenzív s instant táncintézménybe vették, a Shootersba. Éjszaka haza se értek...

Másnap pedig kezdődött minden a gyertyafénnyel és a törölközővel...





Ugyan már, emberek! Ti mégis mivel világítanátok, ha elmenne az áram??!

My first week in Tallinn..

No, immár több, mint egy hete fázom Tallinnban.

Hétfő-kedd orientációs napok voltak az egyetemen. A Tallinni-i Egyetem központi épülete hatalmas és személy szerint nem mindig tudom, hogy merre vagyunk vagy merre kell menni, bár túl sűrűn nem is fogok megfordulni arra, mert az óráim a Baltic Film akadémián vannak, jóval kijjebb... tőlünk busszal olyan 20 percnyire.
Hétfő délelőtt meghallgattuk, hogy ha pl. megtámadnak minket használjunk esernyőt vagy kulcsot a védekezéshez, meg, hogy milyen programokat szervez az ESN Tallinn, milyen a közlekedés stb...utána pedig korgó gyomrunk vissza vezényelt minket a palacsintázóba...

Kedden megismerkedtünk az észt etr-rel, az OIS-sal, ami még mindig nagy rejtély, hogy is működik pontosan és melyik órán van akkor most helyem és melyiken nincs..de a héten minden kiderül. Voltunk még Library Touron, meg Eszter tutora megmutatta nekünk merre van a Film akadémia, aztán hazajöttünk, ettünk ééés végre jött a hír, hogy költözhetünk! Sokkal nyugisabb érzés, hogy nem a "menekült szállóban" lakunk, ki pakolhattuk végre a cuccainkat, a bőröndöket meg el, nem kell lemenni a loungba gépezni stb. Kicsit olyan, mint egy albérlet, mert 3 vagy 4 szoba van a mi apartman részünknél, egy fürdőszoba, egy wc meg egy nagy konyha. Meg az egyik csajnak van egy dagadt macskája is, aki néha tiszteletét teszi nálunk..

A nagy beköltözés után jött a nagy rohanás a Cubanitába, egy international club-os welcome partyra. Egyet fizet kettőt kap koktél akció volt.. szóval éltünk a lehetőségekkel és miután bezárt a hely, még egy észt srác vezetésével egy nagyobb csapat átvonult egy másik helyre. All night long, a végén négy nyelven tudtunk koccintani, majd a végén csak négyen maradtunk, amikor szóltak, hogy indulóra van.. Nagyon vicces volt, szét fagytunk, mire hazaértünk, mert szobatársam azt hitte, hogy nagy diskurzusban vagyok az észt sráccal, én meg azt, hogy ő nem tud elszakadni az osztrák fiútól, úgyhogy csak vártuk megfagyva, hogy a másik köszönjön már el, mire kiderült, hogy már mind mennénk haza...

Úgyhogy a szerda leginkább alvással és filmezéssel telt, csütörtökön pedig megvolt az első két órám. Mindkettőt ugyanaz a tanár tartja és az a szabály nála, hogy a későknek vinniük kell neki egy kávét.

Este megnéztük az egyetemen a Singing Revolution-t, ez a film tulajdonképpen arról szól, hogyan vívták ki függetlenségüket az észtek énekes demonstrációkkal. Odafele pedig tettünk egy kisebb "city tourt", mert elsőnek rossz buszra szálltunk fel, majd rossz villamosra, így a hóviharban kellett odatalálnunk a sulihoz.

Pénteken a Study of image and colours című órával kezdtük a napot..na, ez igazán érdekes volt, ugyanis rajzolni fogunk! Meg olyan házit kaptunk, hogy írjuk az álmainkat, meg különböző ellentétes érzelmeket megtestesítő tornyokat kell rajzolnunk. Első órán a Yes/No-ról kellett képet készítenünk, hogy milyen érzéseink vannak az igenekkel s a nemekkel kapcsolatban. Nem tudok rajzolni, de kíváncsi leszek erre az órára, meg fura volt végig gondolni, hogy milyen érzéseim támadnak,ha kapok egy igent vagy éppen egy nemet. Az utóbbi éppen egész könnyen felidézhető volt, mondhatni friss élmény.
Délután nagy bevásároltunk, hozzám ragadt pár akciós ruha is a new yorkerből.. este pedig indie disco-ba mentünk a város másik végében. Iszonyatosan fáztam, mire odaértünk és az vigasztalt, hogy bent majd jó meleg lesz s táncolhatok az új felsőmben..nem. nem volt meleg. nagyon nem. de jó volt a zene s egyre többen lettünk.

Másnap "City Game" volt, városi vetélkedő. Csapatokban kellett eljutnunk különböző állomásokra, ahol feladatokat kellett megoldani. Végre így szétnézhettem jobban az Old Town-ban, miközben néha úgy éreztem, lefagy az orrom, a kezem, a lábam... De mókás volt, az egyik állomáson például megtanítottak nekünk pár észt tánc lépést, máshol pedig egy észt dalszöveget kellett tetszőleges dallamon előadnunk.

A mi csapatunk negyedik lett, az eredményhirdetés után pedig megkajáltunk a Dublinerben, ez egy hangulatos ír pub, finom ételekkel, max. 5 percre tőlünk. Este szemerkényi erőm nem volt bármerre is menni, úgyhogy bepótoltam a sorozatbeli lemaradásaimat és HegyaljaD-t boldogíthattam skype-on.

Ma pedig buszos túránk volt. Körbe jártuk egész Tallinnt, láttunk síelő embereket, meg olyan elvetemülteket akik még ilyen időben is futni járnak, megálltunk fotózkodni a Kadriorgnál, ezen a helyen szokták megrendezni a Singing Revolutiont, ahol egyszerre ezrek énekelnek.  Voltunk a tengerpartnál is, elképesztő látvány onnan a város homályos képe.. és azokat a helyeket is bejártuk busszal, ahol amúgy nem ajánlott megfordulnunk...

Úgyhogy mindenkinek nyugi van és musi-musi, nem fogok megfagyni és Ti se lesztek sokáig elhavazva:) Tééél van!