Pedig egyre kevesebb a hóakadály. Így megy ez.
És egyre több a lucsok. Például, tegnap reggel még a nulla foknak örültünk, ma délután azonban havas eső volt, este pedig már csak tocsogós sár, meg jég, de egész sétálható idő. Így orosz után újabb kis felfedező túrát tettem, elsőként boltokba, majd a környező utcákba. Meg a Húzd és Medvébe és a Stradivariusba. Beleszerettem dolgokba, majd visszatettem őket a polcra. Még a sárga csoda tipegőt is. Egész büszke voltam magamra, majd eljutottam a Terranovába. Az a felső könyörgött nekem, hogy hozzam el. És a kesztyűm felét is elhagytam.
Máskor pedig elbambultam a villamoson oroszozás közben, így csak két megállóval arrébb sikerült leszállnom. Gondoltam, mit nekem, belőttem, hogy köbö merre vagyok, majd elindultam. Hm, mondjuk úgy, hogy sight-seeingeltem... részben tényleg,- körbeámultam Tallinn legmagasabb templomát -, de legfőképp eltévedtem. Kurta, helyes házakkal övezet szűk utcákon aztán valahogy elkeveredtem a vasúthoz - ami leginkább a kerülendő helyek listáján van - aztán a "majd visz valahová" (ugye kedves szegedi lyányok, tanultam tőletek?) felültem a következő buszra.. ami persze befordult a vasútnál és arra indult, ahonnan jött. Így immáron vízen járva - miután beázott a fókaölő csizmám - kerestem a tornyokat és keveredtem haza.
Egész belejöttem a csavargásba.
De az egész szerdával kezdődött, mert egyszerűen muszáj volt kiszellőztetnem picit a fejem. -4 fok volt, kicsit látszott a nap is és nyakamba vettem újra az óvárost, - ezúttal fagyás mentesen a fényképezőmmel - betértem a kis utcákba, lépcsőket jártam, képeslapokat küldtem ki, megnéztem, hogyan áll Tallinnak a nap lila derengése, majd beültem a palacsintázóba írni. Feltöltődni. Előző nap a giccs ünnepen nem kaptam aluljárós nénis virágot és akivel egymás kezét fogtuk most úgy döntöttünk elengedjük. Így megy ez.
Ellenben, Eszterrel sült csirkés valentin vacsit tartottunk That 70's show epizódokkal megfűszerezve. Így megy ez.
"b*zi k*rva pálinka!" szomszéd észt lányunk kedvenc magyar szavai. Gyorsan tanul. S remekül énekli a táncparketten bármelyik szám dallamára.
Pénteken ugyanis - of course - megünnepeltük, hogy vége a hétnek és ennek örömére 13-an tették tiszteletüket a hostelben, majd átettük székhelyünket a Nimetába. Én nem húztam túl sokáig, iszonyat fáradt voltam (minden éjjelre akad valami érdekes sorozat vagy film a filmes listáról..nem tehetek róla) meg megkóstoltam a Dubliner-es csirkesalátát, mert iszonyat rég óta szemeztem vele és iszonyat éhes voltam. Csalódás...a csirkének álcázott sonka falatokat kiettem belőle, majd a túl sok, túl nem-szeretem-zöldségeket hazahoztam Eszternek további hasznosítás céljából. Így megy ez.
Szombat-vasárnap kóla, pihenés, rengeteg 70's show, meg. HOPPÁ! MEKKORA! MEGLEPETÉS! Hát jön hozzám a Kultúrkocsma márciusban LIKE A BOSS!
És ha már jó hírek: olyan,de olyan öröm ért még engem most kedden, hogy. csak na. Valaki sikított aznap este a hostelben és nem azért, mert fojtogatták. váratlan, meglepődött, örülős, megszeppenős sikoly. Így megy ez.
Aztán kedden ért másféle meglepettség is, például, hogy jövő héten tesztet írunk film szemiotikából. Nem mondanám, hogy nem érzem magam úgy ettől mint aki megivott egy bödönnyi tejes-chillis-barackleves koktélt. 2-án prezentál(l)ok, 8-án prezentál(l)ok, preneztülni is fogok, meg 12-én vagy 14-én orosz vizsga, utána lévő héten pedig további tejes-chillis-barackleves-tejszínhabos vizsgák. Utána pedig kísérőként: (p)sör fog következni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése