És akkor a lány, a hét hetedik napján, gyertya fényben megfestve alakját ledobta magáról a törölközőt...
A hét első napján azonban még közel sem volt ily lenge az öltözete, habár már akkor is csak cirka -10 fokot mutatott a Vabaduse Valjak kijelzője iskolába menet. Ám a csizmája kezdte megadni magát a folyamatos le-és felcibálásnak, már a hideget sem állta oly derekasan, a cipzárja is bajosan működött.. eljött a váltás ideje, így szerencséjében bízva, megszabta magának a 10 eurós határt, hátha a leárazások elérnek a szűkebb lehetőségű diákok tárcájáig.. és láss csodát, egy trampli, fókavadászatra is tökéletes, barna, MELEG hótaposó képében testet is öltött kívánsága. Igaz, első útján seggre ült benne, majdnem elrepítve kávéját is a kezéből.. a csizma talpa ugyanis úgy csúszik, mint Samantha torkán a whiskey.
Délután pedig élete első orosz órája vette kezdetét. Ha már a neve imígyen hangzik...No, túl sok hétfő és szerda délután ellenben nem fog eltelni az orosz nyelv rejtelmeivel, ugyanis március 12-én már számot is kell adnia tudásáról..reméljük lesz.. bár azt azért bánja, hogy az észtet nem tudta felvenni
Ellenben balga módra felvette a trambulint. Na, ez nem az a trambulin, ami a kis vörös fejében élt. Se kis kerek trambulinok, se zene, se aerobicos ugra-bugra, mint a jumpfanaticknál. Nem, itt hatalmas trambulin asztal várta a rámerészkedőket, s már az alapgyakorlatok is úgy néztek ki, hogy önmagához képest guminővé kellett volna változnia, így szélsebesen adta le és ment helyette aerobicra keresni a jobb és bal kezét.
A szerda pedig a ritmusérzék keresésével telt, az ESN Welcome partyn. Nemzetközi koccintások a blue apartmanban, pálinka kóstoló, de a hideg...a hideg még mindig tartott. A villamosra meg ezúttal ők vártak. Ellenben reggelente, mikor a szerencséjében bízik, - meg abban, hogy nem csúszik el a hótaposóval - és percre pontosan ér a megállóhoz...a busznak/villamosnak csak a farát látja...itt nem módi a késés.
A Rock Cafe-ban minden volt, csak éppen rock meg kávé nem. Bár, a kávét nem igen kereste aznap éjjel senki sem.. Még eléggé a buli elején érkeztek meg, de alig fél óra múlva fullon volt a hely, meg volt rá a sansz, hogy valaki kiborítja a sört az ember kezéből, mire a terem másik végébe ér. Ellenben a vörösnek nem fogadta el a gép a kártyáját, így egész este a kis ciderébe kapaszkodott.
Meg megesküdött.
Arra, hogy minden ESN rendezvényen ott lesz.
Az ESN bulikon pláne.
Hogy nem utasítja vissza a Viru Valge-t.
Hogy bejár az órákra.
Hogy...
Hogy...
...
Szóval erasmusista Tallinna lett.
A színpadon aztán a Dj-n kívül megfordultak még piros ruhába öltözött eprek, piroskák, meg ki tudja mifélék, a "jelmez versenyen", meg kevésbé öltözött táncoslányok s fiúk is.
A hajnalt a sarki hamburgeresnél köszöntötték, a másnap pedig tornyok rajzolásával telt a péntek reggeli órára. Meg skype-pal. Meg alvással.
Szintúgy telt a nap vasárnap is, a tornyok rajzolása nélkül. Meg skype se volt. Ellenben ezek helyett is aludt. Szombaton egy ír kocsmába szólította az embereket az éjszaka, ahol a vörös végre megkóstolhatta az oly sokat istenített Guinesst, ami a szomszéd ír szerint sehol sem igazi, csak náluk. Mindenesetre az észt Guiness elnyerte jányuk tetszését. A kenyeret pedig le kellett mozogni, így az irányt az éjszaka is órát adó, intenzív s instant táncintézménybe vették, a Shootersba. Éjszaka haza se értek...
Másnap pedig kezdődött minden a gyertyafénnyel és a törölközővel...
Ugyan már, emberek! Ti mégis mivel világítanátok, ha elmenne az áram??!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése