I kissed a door...

Mint VAKÁCIÓ-t a táblára firkáló kislány, úgy vártam az első study period végét. Nem azért, prof. Dirk tényleg nagyon okos és jó tanár, de heti kb. 16 órában már sok. Na. És amúgy is, "It's Friday, Friday.." és házibuli volt egy francia srácnál. Kis késéssel érkeztünk, s egy ideig várnunk is kellett a ház alatt,hogy a házigazda végre felvegye a telefont, majd kiderült, hogy igazából mi volt az elsők.. a vendégek többsége spanyol vagy francia volt, úgyhogy természetesnek vették a fél-egyórás késéseket. Így, mikor odaértünk még lázasan folyt a ping-pong labda keresés az amúgy hiper-szuper, szaunás-jakuzzis-egyetem közeli apartmanban.Ugyanis kártya játékokkal és kémcsövekkel készültek az estére. Meg vodka-ponggal.
Lábjegyzetben mindenképp itt hagynám,hogy ez a március nagyon sok b-filmes utalást hordozott eddig az előző márciusra és, hogy ez a nap volt az első OFISÖL évfordulója igyekeztem nem szégyent hozni az ofisöl archokra, valamint,ha aznap nem is énekeltem karaokezva, a rádióban azért csak felcsendült a Summer of 69.
De a legszebb akkor is a vodka-pong volt. Ugyanis, mikor pont egy évvel ezelőtt először bor-pongoztam, utána csókot kaptam. Most, mikor először vodka-pongoztam én adtam csókot. Egy ajtónak. Még mindig túl kevés az egyensúlyérzékem és túl sok a lépcső, így eme nászból megszületett életem első monoklija.
( De az is lehet, hogy csak Eszter húzott be, mert hangosan fújom az orrom)

Nemzeti ünnepünkről amúgy -csak mint a valentinről- csirke vacsorával emlékeztünk meg. Rá harmadnap, dél felől pedig különleges delegáció érkezett Tallinnba. Sajnos, némi félreértés miatt végül ők vártak rám a reptéren (pedig milyen szép táblát rajzoltam..), de éppen, három darabban, ahogy otthonról indultak, megérkezett a tavaszból a télbe (szerintük ez tél volt) a KULTÚRKOCSMA delegáció. Egy Enikő, egy Miki és egy István. EMI.

Noha, a főnök úrral akadt némi probléma, mégis csak sikerült szereznünk két matracot és matrac kiállítássá varázsolni a szobánkat, ami délelőtt csomagmegőrzővé alakult, vagyis lepakoltunk és el is indultunk az Óváros felé.

Nem szeretnék minden poént lelőni, ugyanis ITT A VENDÉGPOSZT helye, de készítettünk tornasor fotót a kilátón, négy részre vágott négyes palacsintát adtunk körbe A helyen, eltévedtünk villamossal, majd mégiscsak megtaláltuk a focipályát. A gond csak azzal volt,hogy a meccs nem volt a helyén, így meg kellett találni a hátsó pályát is,ahonnan a zajok jöttek. FocIstvánt pedig ezúttal cserben hagyta a stadion-érzékelője, így esett az eset, hogy mi előbb láttunk észt futball meccset, mint a szakértő. De, odaértünk, meglett. Sajnos, a sztahanovizmus a 20 éves korosztály körében is szedi áldozatait, így míg az első Sakukról lepattant a fém kapocs Miki, főszerkesztő úr az ujjait doboz nyitás helyett kénytelen volt a billentyűzet ritmikus ütlegelésére használni. Persze, azért idővel mi is eljutottunk a Dublinerbe, ahol igen szép fradistának öltözött zöld tömeg ünnepelte lelkesen a Szent Patrik napot. Egyébként szomszédaink is egy nagyobb ír csapattal, főzőshow-val és italbolttal ünnepeltek a konyhában.

Vasárnap az óvárosi körutat folytattuk, így volt szerencsénk szemügyre venni belülről is a Szent Olaf templomot ( ez Észtország legmagasabb temploma és sokáig ez volt Európa legmagasabb pontja is), ahol éppen istentisztelet volt. Egyébként előz nap bementünk az Alexander Nyeszkij Katedrálisba is, ahová kicsit félve tettük be a lábunkat és mielőtt egyáltalán betettük volna próbáltuk kifigyelni, hogy oda hogy mennek be az emberek. Ugyanis szántuk-bántuk,de egyikünk sem emlékezett rá művtöriről vagy bárhonnan, mi a teendő ortodox katedrálisba való behatolás esetén. Pl, hogy szabadon lehet a nők feje vagy se nem, mert belépve egyedül az Encsi meg az én hajkoronám látszott. Úgyhogy nem húztuk sokáig a szemlélődést.

A következő állomás a Tengerészeti Múzeum volt. Itt ügyesen használtuk Encsi nyelvtudását és a sajtóigazolványainkat. A Kövér Margó toronyban van a kiállítás, részletes és érdekes, de, nincs kint minden angolul. De becsülendően a múzeum őr néni, mikor lefele vettük volna az irányt, szólt, hogy ha kimegyünk a felső ajtón még feljebb akad egy kis panoráma is: a tengerre és a kikötőre. Úgyhogy most már tudom, hol voltam eltévedve anno s merre kellett volna visszaindulnom a városba, meg hogy hol van pontosan az EKKM.   És most a tengert is szemügyre vettük, valami kihalt, lepusztult, összegraffitizett és olvadó hótól lucskos épületről. Ebéd a Dublinerben, munka  és desszert itthon, majd Kodu bár. Azt mondják, ez a Gőte 2. És persze mindenkivel megkóstoltattam a Vanna Tallinnt.

Hétfő reggel havazásra ébredt kis táborunk, így latyakban sétáltunk ki a reptéri buszhoz. Hotel California nélkül ölelgettük meg egymást a check-innél s búcsúztunk a nyárig. Hát, eddig ha nem is volt, most Ti itt hagytatok nekem egy kis honvágyat.
Viccesjányék meg Fhippilány pedig tettek rá még egy kicsit Szegeddel. Meg az is, hogy egy óra múlt itt, négy perccel, mikor végül elment a pályázatom.

No,de ide is megjött a tavasz. Úgy ám. Meg a vizsgaidőszak. Mi Eszterrel egy kicsit előrébb is hoztuk, mint kellett volna, ugyanis el lett nézve a naptár, így most szerda helyett, múlt szerdán mentünk vizsgázni Media Culture-ből. Aztán megünnepeltük a "nem-vizsgát" egy Kodu-s csajpartival, a pénteket pedig Vikiéknél, jó házi szalonnával. Évek óta nem ettem így szalonnát, ennyi zsír, katonázva, kenyérrel, most viszont isteni volt. Este vissza a Kodu bárba, ahonnan csak 5 euró választott el minket, hogy ellátogassunk egy meleg bárba. De végül annyiból inkább ettünk egy pizzát.

Másnap - ha már ilyen olaszosan, pizzával zártuk a hajnalt - pasta'a'la Maks és Kátya volt ebédre. Este pedig a Koduba tartva Tallinn lakói megismerkedhettek néhány igazi magyar nótával az Eszter feat. Viki feat. Kátya újonnan alakult formáció előadásában. Repertoárjukon szerepelt a Ha az életben, a Csavard fel a szőnyeget és a De szeretném is. Fellépést megbeszélés alapján vállalunk.

Ám a Koduba sajnos túl korán értünk oda és az instrumentális punk vagy minek nevezzem őket, gizda emo külsejű fiú banda produkcióját nem igazán értékelte a zsűri, így kivételesen a hajnal ezúttal a Shootersben köszöntött bennünket. Találkoztam ismét a másik német Katival, meg két magyar lánnyal is, akikkel - mivel a világ nagyon-nagyon kicsi- van is egy közös ismerősöm (akivel amikor találkoztam ismét rádöbbentem, hogy a világ bizony kicsi). No,de a legnagyobb öröm az az volt, hogy az egyik lány szintén megy Szent Pétervárra, így megvan az útitársam.

S lám, a szünetben, a felkészülő periódusban a vasárnap komor és álmos tekintettel talált rám, ahogy hajnalba nyúlóan olvasom Film History 2 vizsgára a diákat, meg nézem a Dogma 95 filmet. Egyébként, becsülettel, amit megtaláltam neten kötelező filmet meg is néztem, ellenben ma a vizsgán pont kettő olyanról szólt az egyik kérdés, amiről kb. csak annyit tudtam, hogy nő a főszereplő. Meg azt sem tudtam pár mondatnál sajnos tovább ragozni, hogy Melville milyen nagy újításokat hozott a gengszter filmek világába. Hál' a Festennek és a wikipedianak ellenben egész sok mindent tudtam a Dogma 95-ről, de az esszé kérdésnél kicsit zavarba jöttem. Mi a mozi? Most mire kíváncsi? Valami hivatalos definícióra, volt valami plusz dia, amit esetleg kihagytam volna, vagy csak a véleményemre? Az utolsó lehetőséget jelöltem meg, remélem pénteken emiatt nem ejtenek ki a "Menjen Ön is át film töriből" játékból. Hiszen ez volt a legkedvesebb Dirkös kurzusom. A másik kettőt nem igazán szeretem, főleg a Communication Culture-t nem, amiből csütörtökön vizsgázom.

Ma volt az első Sound and Music Workshopunk is. A tanár egy elég érdekes figura, Kanadából jött, művész és úgy néz ki, mint Bérczesi Robi. Filmet néztünk vele a hangokról, ami valamiért a többiekkel ellentétben nekem egészen tetszett, noha, azért belefért egy-egy fb csekkolás is. Mindenesetre, az óra elején még haldokolva szürcsölgettem a kávémat, hazafele pedig olyan vidám módozatba kerültem, hogy sírva röhögtem a buszon. Zagyva lettem megint, mert neki mentem a falnak és bevágtam a fejem az ülésbe is, úgyhogy egészen biztos vagyok benne, hogy most már Észtországban is tavasz lesz. Meg abban is, hogy ha most ezt a bejegyezést nem fejezem be, lassan tök mindegy lesz, hogy van-e monoklim vagy sem, a karikáim legalább olyan sötétek lesznek, mint "csóknyomom" volt fénykorában.

Spring is comming...

Szóval, ott tartottunk, hogy Natascha születésnapjának előestéjén arról sírtam a blogban, hogy kezdek "elbölcsésztelenedni".

Jelzem, ahogy most állunk, ugyanott vagyok,mint tavaly, hogy márciusnak ezen hetén ezer fele van dolgom, mert mindent az utolsó percre hagyok,de mindjárt itt a határidő és akkor szusz. Na, meg már izgatottan várom a Kultúrkocsma érkezését, lassan összeáll a kész "hogyan ismerjük meg Tallinnt?' rapid terv is.

Na,de ne rohanjunk...
A szülinapi buli az egyik szülinapos, Maria hosteljében volt, ami pont szemben van a Shooterssel és ahol a tükrökre kalap és bajusz van ragasztva, a falra meg különféle árnyékok, például egy pingviné is. Isteni. A társaságból aztán első ránézésre nem sok embert ismertem, azóta persze bővült az ismeretségem facebookon is... . Találkoztam egy észt lánnyal, aki szerint tök kúl, hogy Magyarországról jövök, egy német lánnyal, aki megakart tanulni magyarul, meg egy német fiúval, akinek magyar a szobatársa és első körben annyit tudott, hogy 'napot meg, hogy "pörcs". Aztán megtanulta azt is, hogy "Egészségedre" meg hogy a nagy nem nagI, ahogy azt itt szokás ejteni.

A party a Nimetában folytatódott és valahogy hajnalban sikerült hazakísérnem magam, olyan 5 magasságában. Tisztességes szülinapozás volt, ahogy annak lennie kell, a szülinapos másnap másnapos volt, mi meg adva az érzésnek a Dublinerből hoztunk haza ebédet. Isteni finom a hamburgerük, elég volt egész napra.

Aztán a héten Tarantinóból prezentáltam volna. Volna, mert, hogy végül nem maradt ránk elég idő, így holnap kell kiállnunk a többiek elé. Brr, borzasztó. Ma is prezentáltam Film History 2-ből, megint nagyon ideges voltam. Egyébként vicces volt az óra, mert az előadás a pornófilmekről szólt, így nagy kivetítőn néztünk a jeleneteket. Mondhatni, a félév utolsó film törije egy orgazmussal ért véget. :D Ja, nem. Prezentáltunk, arról, hogy "How to schock the audience?" . Hajnal 3-ig gyártottam a prezimet (mindjárt kisasszony ugyebár) . Az egyik srác egy japán rendezőről és sokkoló filmjeiről tartott előadást előttem, majd a prezi végén a japán csaj felállt és elindult ki a teremből, a tanár míg viccelődött is, hogy ugye nem a prezentáció miatt, majd hatalmas ajtócsattanással elhagyta a termet, Dirk meg utána... A srác remélem ötöst kap a közönség sokkolásért:D Na,de utána leszűrtük a nagy tanulságot.. japánról,meg úgy általában más kultúrákról két fokkal óvatosabban beszélni, mert nem mindenhol veszik úgy az üzentet, ahogy szánják..

Múlt héten egyébként már csak azért is szomorú volt,hogy nem maradt ránk idő, mert elég kevesen voltunk az  órán. Ó, az áldásos sztrájk! Azt mondták egész Tallinnban nem lesz tömegközlekedés csütörtökön, ehelyett kicsit megsajdult a pénztárcám, mikor a taxival épp egy 17-es buszt előztünk.. így reménykedtünk Eszterrel, hogy hazafelé is megtörténik a csoda és tádám...raviollit ebédeltünk (életemben az elsőt!), majd kipucoltuk az egész konyhát. Hopp, majdnem elfelejtettem! Kedden kikaptuk a Film Semiotics teszteredményeket és 95% lett, ezzel megkaptam életem első "A"-ját. Örülnék egy indexnek, ami úgy fest, hogy AAAAA.. de bármilyen betűkombinációval elégedett leszek év végén, amiben nem szerepel az F.

Pénteken a magyar delegáció és egy észt lány társaságában a Kodu bárba vette az irányt. (Kodu=otthon). Mikor megérkeztem, ott ittam az első észt sörömet:) Iszonyat hangulatos pince bár kanapékkal, olyan, mint egy nappali s akad egy hátsó része is, a koncerteknek. Pénteken például orosz beaterek tördelték az ütemet. És sikerült rácáfolni a "hajnali kettő után jót ne várj"-ra is azon a napon, ugyanis a bárban ott volt még néhány srác a csoportunkból. Eddig egyikünk sem beszélt egyikkel sem, de Eszterre a dohányzóban rátalált az egyik, hogy hoppá, ismerős. Úgyhogy utána velük álltunk tovább a Must Pudel bárba, ahol mint kiderül az egyik szomszédunk pincérkedik.
Hajnal 6 fele jöttünk haza, esőben, kana buritó hiányában egy iszonyatosan gusztustalan hamburgert magunkba tömve, szinte sírva röhögve az estén.
A négy srácból egyébként három litván és az egyik, - mint kiderült - pont a mi utcánkban lakik, így meglettünk hozzá hívva pizzapartyra. Le a sapkával a séf előtt! Még a gombástul is megettem a pizzáját..az estet pedig ismét a Koduban folytattuk, ahol ezúttal egy lány rockbanda játszott. Iszonyat jól esett végre koncertre menni, ott jöttem rá, hogy ez bizony hiányzik.
Ja, és most már tudom litvánul is azt, hogy egészségedre: "preká!"

Vasárnap hét ágra sütött a nap, úgyhogy Eszterrel felkaptuk a napszemüveget és körbe sétáltunk az Óvárosban,- ezúttal nem megfeledkezve a fotókról sem, - így lassan másfél hónap után végre felkerült a Tallinn album az adatlapomra.Közkívánatra.
Aztán a palacsintázóban lopott wifinek hála, egész hamar értesültem róla, hogy mégis mehetek Szent Pétervárra! Persze, csak ha elég gyorsan viszem a pénzt, ugyanis a helyek korlátozottak...Úgyhogy hétfőn fájó szívvel kasztráltam a bankkártyámat, még jó, hogy másnapra megjött az ösztöndíjam. Apropó, kaptam tanulmányit, jupijé! Ma még volt egy plusz köröm, ugyanis a vízumhoz lévő fotó nem volt elég nagy, úgyhogy ott hagyva az orosz órát rohantam újabb 5 eurót kidobni, négy borzalmas fotóra...De tényleg..Úgy indultam neki, hogy ezúttal mosolygós fotót szeretnék, az első elég szarízűnek tűnt, mondom legyen másik...széles molyos, majd a srác egy másodperc alatt letörölte a képemről, amikor kérdezte,hogy mire lesz, majd közölte hogy vízumfotónál ne mosolyogjak és jobb lesz a hajamat is hátratenni. Innen meg már olyan mindegy volt.. Csak a VisaCenternél vettem észre,hogy a szemhéjfestékem fele nem látszik, így olyan, - mivel kék festék volt rajtam - mintha a fél szememet beverték volna. Sose bánd..

Egyébként egyre "tavaszabb" van, amit egyszerűen imádok.. még akkor is,ha néha sikerül előadnom egy-egy érdekes performancot, mint például, amikor a buszon elfelejtem, hogy kivettem a zsebemből a telefont és nem ártana felkapni a combomról, mielőtt leakarok szállni, máskülönben halászhatom ki az előttem ülő néni lába közül..vagy amikor a fóka ölő csizmámmal hanyatt vágom magam a villamos utolsó fokáról lelépve.. egy pillanatra megállt bennem az ütő,de azonnal felrántottak s én is sétáltam tovább, mintha mi sem történt volna..

És ismét rögzítettem a kis fejecskémben, hogy nem azért vagyok itt, hogy valamiféle tündérmesét varázsoljak az életemből.. a hercegnős sztoriknál sokkal jobban szeretem az izgalmas történeteket. Hiszen " I am an erasmus..."

Na és végezetül, hogy büszkék legyetek rám: kedden Eszterrel Cézár-salátát ebédeltem a Dublinerben. Cézár-Salátát. Paradicsom nélkül, salátával. Azzal a zölddel, tudjátok. Amire egy évvel ezelőtt még rá se voltam hajlandó nézni. S a paprika...a paprika szintén benne van az észt étrendemben.

Egy hónapja kapom az "észt"

Na, végre túl vagyok a prezentáción. Iszonyat ideg voltam, kicsit remegtem, de túléltem anélkül, hogy bárkit is le kellett volna itatni. Ugyanis Kathival tegnap olyan teóriákat találtunk ki félelmeink leküzdésére, hogy vagy mi viszünk be pár shootsot a prezi előtt, vagy direkt késve megyünk be és Dirk kávéjába csempészünk némi whiskey-t.
Végül, holnap mi koccintunk, annak örömére, hogy túléltük a prezentációt és a maratoni hosszúságú (11-15.45) communication and culture-t. És amúgy is, két hete nem is voltam bulizni. Tudom...szégyenlem is magam nagyon. Több órára járok itt be, mint otthon, pedig itt erasmus vagyok...Na, de most már beindul az élet...Ha minden jól megy pl. megyünk a Tallinn Music Week-re, ahol olyan 180 előadó fog fellépni 3 napon keresztül. Remélem sikerül az akkreditáció.

Megvettük hazafele a jegyeket, 22-én érünk haza. Amszterdamból! Csak odáig nem tudom még, hogy jutok el, ugyanis szeretném meglátogatni a barátaimat Svédországban, de még nem sikerült elérni őket. No, de április vége fele megyünk ESN-es hajóútra, Stockholmba, előtte meg Natascháékkal Szent Pétervárra, ha minden jól megy. Ugyanis a húsvéti ESN kirándulás betelt, úgyhogy úgy fest, maradok akkor Tallinnban..
Plusz, még tervbe van véve a félévre Riga, Vilnius és Helsinki. (meg nyerni a lottón.)

Ahhoz képest, hogy alapvetően iszonyat sok energiaitalt tömtem magamba a héten, mert mindig álmos voltam,  ez egy klassz, jó hangulatú hét volt. Szerda este egymás után jöttek a röhögő görcsök Eszterrel, a lavina valahogy akkor indult el, mikor megjegyezte, hogy érdekes látvány fogadta mikor felébredt..PingVince seggel volt felé, mellett meg a vazelines doboz..:D Amúgy nem értem mit van mindenki úgy kiakadva a vazelinen, tök jó volt a tetoválásomra.  Plusz végre beszélgettem azokkal az otthoni barátaimmal, akik felől már nagyon szerettem volna hírt hallani.
 Tegnap előtt meg tök sokat sütött a nap és megütöttük a plusz 3 fokot is! Majd következő napon ismét csárdást táncolt az idő és hóesésre ébredtünk...De már inkább 0 és + között vagyunk, így pl. ma már megkísérlem a pulcsi nélküli alvást is. Ha már fagyizni lehet...
Tegnap Ice-Scream flashmob lett volna, csak elsőnek "sightseeingeltünk" kicsit, majd kiderült, hogy épp felújítják azt a boltot, ahová elvileg az esemény szólt.Úgyhogy a magyar delegáció inkább elment A palacsintázóba, hazafele meg Eszterrel útba ejtettünk egy supermarketet, így a fagyi sem maradt el.(bár mi már múlt hétvégén is nyaltunk egyet)

Megírtam kedden film szemiotikából is a tesztet...reméljük a legjobbakat, ha jól számoltam a nagy részét tudtam, bár volt olyan, ami miatt majd megütött a buta.. Meg rájöttem, hogy film history-ből is kellett volna témát választani..szóval hétfőn le kell támadnom a tanárt, hogy akadna-e még valami prezentálni való..amúgy a filmes órákat szeretem (leszámítva, hogy két órája Freud-ról tanulunk film szemiotikán...), egész érdekes filmekről tanulunk, jó párat önszorgalomból szedtem le, jó párat pedig erősen ajánlott lesz megnéznünk vizsgára... szóval úgy fest, lassan, de biztosan behozom a szégyenteljes filmes lemaradásaimat..a héten pl. végre megnéztem a Keresztapát és a Batman Visszatért is ( abból prezentültem ma).

Többen szóvá tették, hogy alig írok, meg, hogy legyek részletesebb. Ígérem, hamarosan jönnek a "rendes" észtes beszámolók, múlt héten kaptunk egy szép nagy szeletet az észt kultúrából is az egyik esten. De előtte bepótolom a két heti buli kiesést, mert addig nem merek a szemetek elé kerülni, ameddig el nem fogy a múlt héten vásárolt és azóta érintetlen sör adag.