Lábjegyzetben mindenképp itt hagynám,hogy ez a március nagyon sok b-filmes utalást hordozott eddig az előző márciusra és, hogy ez a nap volt az első OFISÖL évfordulója igyekeztem nem szégyent hozni az ofisöl archokra, valamint,ha aznap nem is énekeltem karaokezva, a rádióban azért csak felcsendült a Summer of 69.
De a legszebb akkor is a vodka-pong volt. Ugyanis, mikor pont egy évvel ezelőtt először bor-pongoztam, utána csókot kaptam. Most, mikor először vodka-pongoztam én adtam csókot. Egy ajtónak. Még mindig túl kevés az egyensúlyérzékem és túl sok a lépcső, így eme nászból megszületett életem első monoklija.
( De az is lehet, hogy csak Eszter húzott be, mert hangosan fújom az orrom)
Nemzeti ünnepünkről amúgy -csak mint a valentinről- csirke vacsorával emlékeztünk meg. Rá harmadnap, dél felől pedig különleges delegáció érkezett Tallinnba. Sajnos, némi félreértés miatt végül ők vártak rám a reptéren (pedig milyen szép táblát rajzoltam..), de éppen, három darabban, ahogy otthonról indultak, megérkezett a tavaszból a télbe (szerintük ez tél volt) a KULTÚRKOCSMA delegáció. Egy Enikő, egy Miki és egy István. EMI.
Noha, a főnök úrral akadt némi probléma, mégis csak sikerült szereznünk két matracot és matrac kiállítássá varázsolni a szobánkat, ami délelőtt csomagmegőrzővé alakult, vagyis lepakoltunk és el is indultunk az Óváros felé.
Nem szeretnék minden poént lelőni, ugyanis ITT A VENDÉGPOSZT helye, de készítettünk tornasor fotót a kilátón, négy részre vágott négyes palacsintát adtunk körbe A helyen, eltévedtünk villamossal, majd mégiscsak megtaláltuk a focipályát. A gond csak azzal volt,hogy a meccs nem volt a helyén, így meg kellett találni a hátsó pályát is,ahonnan a zajok jöttek. FocIstvánt pedig ezúttal cserben hagyta a stadion-érzékelője, így esett az eset, hogy mi előbb láttunk észt futball meccset, mint a szakértő. De, odaértünk, meglett. Sajnos, a sztahanovizmus a 20 éves korosztály körében is szedi áldozatait, így míg az első Sakukról lepattant a fém kapocs Miki, főszerkesztő úr az ujjait doboz nyitás helyett kénytelen volt a billentyűzet ritmikus ütlegelésére használni. Persze, azért idővel mi is eljutottunk a Dublinerbe, ahol igen szép fradistának öltözött zöld tömeg ünnepelte lelkesen a Szent Patrik napot. Egyébként szomszédaink is egy nagyobb ír csapattal, főzőshow-val és italbolttal ünnepeltek a konyhában.
Vasárnap az óvárosi körutat folytattuk, így volt szerencsénk szemügyre venni belülről is a Szent Olaf templomot ( ez Észtország legmagasabb temploma és sokáig ez volt Európa legmagasabb pontja is), ahol éppen istentisztelet volt. Egyébként előz nap bementünk az Alexander Nyeszkij Katedrálisba is, ahová kicsit félve tettük be a lábunkat és mielőtt egyáltalán betettük volna próbáltuk kifigyelni, hogy oda hogy mennek be az emberek. Ugyanis szántuk-bántuk,de egyikünk sem emlékezett rá művtöriről vagy bárhonnan, mi a teendő ortodox katedrálisba való behatolás esetén. Pl, hogy szabadon lehet a nők feje vagy se nem, mert belépve egyedül az Encsi meg az én hajkoronám látszott. Úgyhogy nem húztuk sokáig a szemlélődést.
A következő állomás a Tengerészeti Múzeum volt. Itt ügyesen használtuk Encsi nyelvtudását és a sajtóigazolványainkat. A Kövér Margó toronyban van a kiállítás, részletes és érdekes, de, nincs kint minden angolul. De becsülendően a múzeum őr néni, mikor lefele vettük volna az irányt, szólt, hogy ha kimegyünk a felső ajtón még feljebb akad egy kis panoráma is: a tengerre és a kikötőre. Úgyhogy most már tudom, hol voltam eltévedve anno s merre kellett volna visszaindulnom a városba, meg hogy hol van pontosan az EKKM. És most a tengert is szemügyre vettük, valami kihalt, lepusztult, összegraffitizett és olvadó hótól lucskos épületről. Ebéd a Dublinerben, munka és desszert itthon, majd Kodu bár. Azt mondják, ez a Gőte 2. És persze mindenkivel megkóstoltattam a Vanna Tallinnt.
Hétfő reggel havazásra ébredt kis táborunk, így latyakban sétáltunk ki a reptéri buszhoz. Hotel California nélkül ölelgettük meg egymást a check-innél s búcsúztunk a nyárig. Hát, eddig ha nem is volt, most Ti itt hagytatok nekem egy kis honvágyat.
Viccesjányék meg Fhippilány pedig tettek rá még egy kicsit Szegeddel. Meg az is, hogy egy óra múlt itt, négy perccel, mikor végül elment a pályázatom.
Másnap - ha már ilyen olaszosan, pizzával zártuk a hajnalt - pasta'a'la Maks és Kátya volt ebédre. Este pedig a Koduba tartva Tallinn lakói megismerkedhettek néhány igazi magyar nótával az Eszter feat. Viki feat. Kátya újonnan alakult formáció előadásában. Repertoárjukon szerepelt a Ha az életben, a Csavard fel a szőnyeget és a De szeretném is. Fellépést megbeszélés alapján vállalunk.
Ám a Koduba sajnos túl korán értünk oda és az instrumentális punk vagy minek nevezzem őket, gizda emo külsejű fiú banda produkcióját nem igazán értékelte a zsűri, így kivételesen a hajnal ezúttal a Shootersben köszöntött bennünket. Találkoztam ismét a másik német Katival, meg két magyar lánnyal is, akikkel - mivel a világ nagyon-nagyon kicsi- van is egy közös ismerősöm (akivel amikor találkoztam ismét rádöbbentem, hogy a világ bizony kicsi). No,de a legnagyobb öröm az az volt, hogy az egyik lány szintén megy Szent Pétervárra, így megvan az útitársam.
S lám, a szünetben, a felkészülő periódusban a vasárnap komor és álmos tekintettel talált rám, ahogy hajnalba nyúlóan olvasom Film History 2 vizsgára a diákat, meg nézem a Dogma 95 filmet. Egyébként, becsülettel, amit megtaláltam neten kötelező filmet meg is néztem, ellenben ma a vizsgán pont kettő olyanról szólt az egyik kérdés, amiről kb. csak annyit tudtam, hogy nő a főszereplő. Meg azt sem tudtam pár mondatnál sajnos tovább ragozni, hogy Melville milyen nagy újításokat hozott a gengszter filmek világába. Hál' a Festennek és a wikipedianak ellenben egész sok mindent tudtam a Dogma 95-ről, de az esszé kérdésnél kicsit zavarba jöttem. Mi a mozi? Most mire kíváncsi? Valami hivatalos definícióra, volt valami plusz dia, amit esetleg kihagytam volna, vagy csak a véleményemre? Az utolsó lehetőséget jelöltem meg, remélem pénteken emiatt nem ejtenek ki a "Menjen Ön is át film töriből" játékból. Hiszen ez volt a legkedvesebb Dirkös kurzusom. A másik kettőt nem igazán szeretem, főleg a Communication Culture-t nem, amiből csütörtökön vizsgázom.
Ma volt az első Sound and Music Workshopunk is. A tanár egy elég érdekes figura, Kanadából jött, művész és úgy néz ki, mint Bérczesi Robi. Filmet néztünk vele a hangokról, ami valamiért a többiekkel ellentétben nekem egészen tetszett, noha, azért belefért egy-egy fb csekkolás is. Mindenesetre, az óra elején még haldokolva szürcsölgettem a kávémat, hazafele pedig olyan vidám módozatba kerültem, hogy sírva röhögtem a buszon. Zagyva lettem megint, mert neki mentem a falnak és bevágtam a fejem az ülésbe is, úgyhogy egészen biztos vagyok benne, hogy most már Észtországban is tavasz lesz. Meg abban is, hogy ha most ezt a bejegyezést nem fejezem be, lassan tök mindegy lesz, hogy van-e monoklim vagy sem, a karikáim legalább olyan sötétek lesznek, mint "csóknyomom" volt fénykorában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése