Jelzem, ahogy most állunk, ugyanott vagyok,mint tavaly, hogy márciusnak ezen hetén ezer fele van dolgom, mert mindent az utolsó percre hagyok,de mindjárt itt a határidő és akkor szusz. Na, meg már izgatottan várom a Kultúrkocsma érkezését, lassan összeáll a kész "hogyan ismerjük meg Tallinnt?' rapid terv is.
Na,de ne rohanjunk...
A szülinapi buli az egyik szülinapos, Maria hosteljében volt, ami pont szemben van a Shooterssel és ahol a tükrökre kalap és bajusz van ragasztva, a falra meg különféle árnyékok, például egy pingviné is. Isteni. A társaságból aztán első ránézésre nem sok embert ismertem, azóta persze bővült az ismeretségem facebookon is... . Találkoztam egy észt lánnyal, aki szerint tök kúl, hogy Magyarországról jövök, egy német lánnyal, aki megakart tanulni magyarul, meg egy német fiúval, akinek magyar a szobatársa és első körben annyit tudott, hogy 'napot meg, hogy "pörcs". Aztán megtanulta azt is, hogy "Egészségedre" meg hogy a nagy nem nagI, ahogy azt itt szokás ejteni.
A party a Nimetában folytatódott és valahogy hajnalban sikerült hazakísérnem magam, olyan 5 magasságában. Tisztességes szülinapozás volt, ahogy annak lennie kell, a szülinapos másnap másnapos volt, mi meg adva az érzésnek a Dublinerből hoztunk haza ebédet. Isteni finom a hamburgerük, elég volt egész napra.
Aztán a héten Tarantinóból prezentáltam volna. Volna, mert, hogy végül nem maradt ránk elég idő, így holnap kell kiállnunk a többiek elé. Brr, borzasztó. Ma is prezentáltam Film History 2-ből, megint nagyon ideges voltam. Egyébként vicces volt az óra, mert az előadás a pornófilmekről szólt, így nagy kivetítőn néztünk a jeleneteket. Mondhatni, a félév utolsó film törije egy orgazmussal ért véget. :D Ja, nem. Prezentáltunk, arról, hogy "How to schock the audience?" . Hajnal 3-ig gyártottam a prezimet (mindjárt kisasszony ugyebár) . Az egyik srác egy japán rendezőről és sokkoló filmjeiről tartott előadást előttem, majd a prezi végén a japán csaj felállt és elindult ki a teremből, a tanár míg viccelődött is, hogy ugye nem a prezentáció miatt, majd hatalmas ajtócsattanással elhagyta a termet, Dirk meg utána... A srác remélem ötöst kap a közönség sokkolásért:D Na,de utána leszűrtük a nagy tanulságot.. japánról,meg úgy általában más kultúrákról két fokkal óvatosabban beszélni, mert nem mindenhol veszik úgy az üzentet, ahogy szánják..
Múlt héten egyébként már csak azért is szomorú volt,hogy nem maradt ránk idő, mert elég kevesen voltunk az órán. Ó, az áldásos sztrájk! Azt mondták egész Tallinnban nem lesz tömegközlekedés csütörtökön, ehelyett kicsit megsajdult a pénztárcám, mikor a taxival épp egy 17-es buszt előztünk.. így reménykedtünk Eszterrel, hogy hazafelé is megtörténik a csoda és tádám...raviollit ebédeltünk (életemben az elsőt!), majd kipucoltuk az egész konyhát. Hopp, majdnem elfelejtettem! Kedden kikaptuk a Film Semiotics teszteredményeket és 95% lett, ezzel megkaptam életem első "A"-ját. Örülnék egy indexnek, ami úgy fest, hogy AAAAA.. de bármilyen betűkombinációval elégedett leszek év végén, amiben nem szerepel az F.
Pénteken a magyar delegáció és egy észt lány társaságában a Kodu bárba vette az irányt. (Kodu=otthon). Mikor megérkeztem, ott ittam az első észt sörömet:) Iszonyat hangulatos pince bár kanapékkal, olyan, mint egy nappali s akad egy hátsó része is, a koncerteknek. Pénteken például orosz beaterek tördelték az ütemet. És sikerült rácáfolni a "hajnali kettő után jót ne várj"-ra is azon a napon, ugyanis a bárban ott volt még néhány srác a csoportunkból. Eddig egyikünk sem beszélt egyikkel sem, de Eszterre a dohányzóban rátalált az egyik, hogy hoppá, ismerős. Úgyhogy utána velük álltunk tovább a Must Pudel bárba, ahol mint kiderül az egyik szomszédunk pincérkedik.
Hajnal 6 fele jöttünk haza, esőben, kana buritó hiányában egy iszonyatosan gusztustalan hamburgert magunkba tömve, szinte sírva röhögve az estén.
A négy srácból egyébként három litván és az egyik, - mint kiderült - pont a mi utcánkban lakik, így meglettünk hozzá hívva pizzapartyra. Le a sapkával a séf előtt! Még a gombástul is megettem a pizzáját..az estet pedig ismét a Koduban folytattuk, ahol ezúttal egy lány rockbanda játszott. Iszonyat jól esett végre koncertre menni, ott jöttem rá, hogy ez bizony hiányzik.
Ja, és most már tudom litvánul is azt, hogy egészségedre: "preká!"
Vasárnap hét ágra sütött a nap, úgyhogy Eszterrel felkaptuk a napszemüveget és körbe sétáltunk az Óvárosban,- ezúttal nem megfeledkezve a fotókról sem, - így lassan másfél hónap után végre felkerült a Tallinn album az adatlapomra.Közkívánatra.
Aztán a palacsintázóban lopott wifinek hála, egész hamar értesültem róla, hogy mégis mehetek Szent Pétervárra! Persze, csak ha elég gyorsan viszem a pénzt, ugyanis a helyek korlátozottak...Úgyhogy hétfőn fájó szívvel kasztráltam a bankkártyámat, még jó, hogy másnapra megjött az ösztöndíjam. Apropó, kaptam tanulmányit, jupijé! Ma még volt egy plusz köröm, ugyanis a vízumhoz lévő fotó nem volt elég nagy, úgyhogy ott hagyva az orosz órát rohantam újabb 5 eurót kidobni, négy borzalmas fotóra...De tényleg..Úgy indultam neki, hogy ezúttal mosolygós fotót szeretnék, az első elég szarízűnek tűnt, mondom legyen másik...széles molyos, majd a srác egy másodperc alatt letörölte a képemről, amikor kérdezte,hogy mire lesz, majd közölte hogy vízumfotónál ne mosolyogjak és jobb lesz a hajamat is hátratenni. Innen meg már olyan mindegy volt.. Csak a VisaCenternél vettem észre,hogy a szemhéjfestékem fele nem látszik, így olyan, - mivel kék festék volt rajtam - mintha a fél szememet beverték volna. Sose bánd..
Egyébként egyre "tavaszabb" van, amit egyszerűen imádok.. még akkor is,ha néha sikerül előadnom egy-egy érdekes performancot, mint például, amikor a buszon elfelejtem, hogy kivettem a zsebemből a telefont és nem ártana felkapni a combomról, mielőtt leakarok szállni, máskülönben halászhatom ki az előttem ülő néni lába közül..vagy amikor a fóka ölő csizmámmal hanyatt vágom magam a villamos utolsó fokáról lelépve.. egy pillanatra megállt bennem az ütő,de azonnal felrántottak s én is sétáltam tovább, mintha mi sem történt volna..
És ismét rögzítettem a kis fejecskémben, hogy nem azért vagyok itt, hogy valamiféle tündérmesét varázsoljak az életemből.. a hercegnős sztoriknál sokkal jobban szeretem az izgalmas történeteket. Hiszen " I am an erasmus..."
Na és végezetül, hogy büszkék legyetek rám: kedden Eszterrel Cézár-salátát ebédeltem a Dublinerben. Cézár-Salátát. Paradicsom nélkül, salátával. Azzal a zölddel, tudjátok. Amire egy évvel ezelőtt még rá se voltam hajlandó nézni. S a paprika...a paprika szintén benne van az észt étrendemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése