Miután a pihenő-tanuló időszakot, mi inkább az előbbire használtuk, egy kicsit kételkedtem a vizsgáim sikerében... Hétfőn ugye túléltem a filmes vizsgát, ami elvileg C lett, de mikor kérdeztem a tanárt még nem tudta pontosan megmondani, csak azt,hogy megvan. Kedden volt az első Sound Recordingom. Na, azt hiszem, hogy azt a workshopot szeretni fogom. Például tudja valaki mi az a "foley artist"? Na, valami ilyesmi:
http://www.youtube.com/watch?v=UNvKhe2npMM
Ha hazamegyek, mindenképp szeretnék utána nézni, hogy otthon, hogy működik az ilyen és esetleg interjúzni egy foley művésszel, rettentő érdekesnek tűnik.
Ellenben a második Sound and Music workhop után kicsit megijedtem, mert alig értettem, hogy miről van szó...nagyon durván belementünk a hangok fizikájába vagy mijébe, de ha lesz időm nekiülök a könyvnek, amit feltett, mert a hang desinger feladata meg izgisnek hangzik, szeretnék róla többet tudni..
Na,de a vizsgák. Szerdán megírtuk a Media Culture and Criticsm-et, hmm...hát...rizsáztam amit tudtam, posztmodernizmus, Kurt Vonnegut, kíváncsi lennék vajon röhögő görcsöt vagy síró rohamot kapott a tanár a sietős angol nyelvtannal megszerkesztett mondataimat.. De valahogy biztos megértette, mert meglett ez a vizsgám is és a Communication and Culture is. Szóval mind. Megtapsoltam magam.
A Comm&Cult amúgy para volt, az első 5-10 percben a fél csoport elhagyta a termet, Dirk papa meg csak nézett, hogy tényleg ennyire nehéz? Úgyhogy aggódtam rendesen, mert a második alkalomra nem tudtam volna elmenni Szentpétervár miatt, harmadik alkalom meg itt nincs...
Ja, a hostelben meg St. Patrick napkor meg utána lévő héten is besurranó tolvajok jártak (mondtam ugye, hogy ez Bécsi utca 2?) , úgyhogy szóltak, hogy nagyon figyeljünk arra, hogy kivel találkozunk a lépcsőházban, apartmanokban. St. Patrickor a szomszéd lánytól pénzt loptak, mondjuk ő se csodálkozzon,ha mindig tárva-nyitva hagyja az ajtaját,ha elmegy itthonról..de azért na..csak nem esik jól. Szóval rendeztek egy kisebb vacsorát lent a loungban, mindenki vitt egy kis kaját-piát, így legalább mi, állandó lakok megismertük egymást. E-héten is lesz egy kis összeülés, zsír, mert tényleg jó lenne megismerni azokat, akikkel egy helyen lakunk s valami közösséget kialakítani, mert kicsit néha azért irigy vagyok a koleszosokra. De amikor éjszaka nekik taxira kell vadászni, én meg 10 perc alatt itthon vagyok, mindig meggondolom magam..
A recepción 11-kor zártak, a szomszédjaink utána még folytatták a partyt, mi meg természetesen voltunk oly pechesek, hogy a szobába bevonulva kénytelen-kelletlen Media Culture tanulással múlattuk az időt...
És most jön a free cider...:
Úgyhogy igazán megérett már csütörtökre, hogy ne a tanulás miatt éjszakázzunk, hanem valami kellemesebb elfoglaltság miatt..Mint mondjuk a Tallinn Music Weeek nyitó estje!
Welcome drink és kaja a Rock Cafe-ban, sok-sok zöld delegate passossal s koncertekkel! Találkoztunk itt egy orosz producer csajjal is, akivel felírattam néhány klassz orosz zenekart, meg aki amúgy MO-ig kapott vízumot.
Most nem nagyon fogok írni a koncertekről, arról olvassátok el a felonline.hu-s cikkemet: ITT.
NI.
Na jó, csütörtökön az Iiris nevű Björk utód, egyszerre volt bájos, mint egy virágszál, ahogy az álomfogók mögött játszott a szintién és a vad díva, ahogy a színpadon énekelt. Amúgy meg vasárnap kis hátizsákkal nyomult a Von Krahlban és ugyanazt a női mosdót használta, mint a normális, földi halandók, akik nem csinálnak ilyeneket:
Számunkra azonban a csütörtök kb. ennyi volt, el kellett érnünk az utolsó villamost, mert reggel jelenésünk volt a "fejezd ki önmagad" órán, ahol be kellett mutatnunk a skratch-bookunkat. Én kb. azon a héten kezdtem rajzolgatni az enyémbe, amit elsőnek vettem direkt az órára, végül írásra használtam el... De a tanárnak tetszettek a gyorsan fabrikált "műveim". Furák ezek az absztrakt művészek...
A Sound Recording után pedig felkaptam a passomat és rohantam a Music Week konferenciáira. Sajnos a reggeli óra miatt egyikünk sem tudott ott lenni az egészen, így lemaradtunk pl a megnyitóról, de azért akadt még érdekesség bőven. Pl az egyik előadáson egy pitching volt, mobil alkalmazásokat mutattak be, amiket pár nappal korábban, Tallinnban, a Garaga48on találtak ki. Utána pedig a Litvánok "vendégeltek" meg mindenkit az előtérben, litván csokival meg pezsgővel. A csoki finom volt, a pezsgőjük kevésbé jött be. Ellenben az Instrumenti. INSTRUMENTI. Nagyon rájuk álltam. Ők egy két fős zenekar Riga-ból, akik futurisztikus ruhában játszanak és olyan dobokon, amiket valószínűleg MZ/X ükükükapjuk küldhetett a távoli jövőből. Elsőre azért picit vicces volt ahogy kiálltak, de pár ütem után már csak lestem, hogy ez iszonyat jóó.
Szerencsére kaptunk ingyen cd-t, amit itthon rögtön működésbe helyeztem és...és hát..hm..élőben más volt..hmm...m...ez kicsit lassúbb..majd jött megint a két kedvencem és újra az egész és azóta nem bírom megunni őket. Annyira sajnálom, hogy nem tudtam elmenni a koncertjükre, mert pont az Elephants from Neptune-zal volt egy időben. Ők egy király észt banda, most jelent meg az első albumuk és ha minden jól megy, hamarosan interjúzni is fogok velük. Afféle Foo Fighterses szakáll-kockásing rockot játszanak.
Ők a Von Krahl színházban léptek fel, pénteken egész este itt voltunk. Utánuk csoporttársunk zenekara játszott a Bedwetters. Wááá, végre tudtam kicsit rázni a hajamat meg sikítani. A szervezetem már nagyon hiányolta a fesztiválozást. Meg a császkálást is, úgyhogy ezen az estén kicsit meg voltam hülyülve és nem igen tudtam egy helyben maradni..mindig mentem körbe-körbe, szívesen átnéztem volna máshova is,de egyedül nem akartam, meg amúgy sem volt az a "körbe nézek mi van kint" idő...
Ja,meg a Von Krahlban volt a legkirályabb dolog is: a delegate bar. Fullon Tuborggal és Kiss ciderrel. Ingyen. Nekünk. Meg alkalomadtán Johannának, akit bevittünk A bárba. Kóválygásom alatt találkoztam egy kézis sráccal, aki játszott Szolnokon meg egy újságíró sráccal is, aki meg szépen bekarikázott nekem pár klassz koncertet a programfüzetben, így volt némi kiindulópontunk. Rossz volt kicsit, hogy hiába volt 183 zenekar, nem igazán tudtunk róluk semmit sem. Egy párat tudtam csak csekkolni korábban meg ugye az e-mailek alapján, de az tuti, hogy most egy darabig el vagyok látva hallgatni valóval. Csak utána kéne nézni, hogy hol találom meg őket..
Az estét végül Johannával a Dublinerben fejeztük be, ahol nagy szívfájdalmamra éppen zártak, így cézár sali helyett, már csak sült krumplijuk volt. Az élet bizony kemény...
Második nap két előadáson voltunk, az egyik arról szólt, hogyan lehet befuttatni egy új bandát külföldön, a másik pedig a "csekkold a demóm" volt, ahol egy szakmai zsűri, tele zenei nagyágyúkkal értékelte az itt fellépők demo cd-jét, amit találomra húztak ki egy kartondobozból. Reménykedtem, hogy az elefánt fiúk vagy a jövőből jöttek lemeze is közte lesz, mert nagyon kíváncsi lettem volna, hogy mit mondanak rájuk, de hát az élet nem kívánságműsor ...
Amúgy laza volt, ezúttal a delegateknek nem csak ásványvíz, kávé és tea volt az asztalra kipakolva, hanem tuborg és cider is, úgyhogy sokan ücsörögtek a teremben eme alkoholos frissítővel a kezükben. Kutyaharapás szőrivel?
Vikivel lett volna találkám pár perccel az utolsó konferencia után, de akármerre mentem a Viruban ( ez egy bevásárlóközont) kívül és belül nem találtam, így egy háromnegyed óra múlva feladtam. Később kiderült, hogy ő is ugyanezt csinálta, úgyhogy valószínűleg gyönyörűen elkerültük egymást minden egyes alkalommal..
De legalább este ő is csatlakozott hozzánk. Szombaton a Koduban kezdtünk, ahol kis aranyos, dallamos, lötyögős zenekarok léptek fel többnyire.
"Ti magyarok vagytok?" - Vikivel ücsörögtünk a dohányzóban és beszélgettünk, amikor egyszer csak odajött hozzánk egy lány és ezt kérdezte. Csöppet meglepődtem, mikor kiderült, hogy Tartuban tanult, magyar szakon, meg élt Budapesten is. A barátnője szintén, aki a Magyar Kulturális Intézetben dolgozik itt Tallinnban, úgyhogy valamikor elnézünk majd oda is. Lesz filmklubjuk is, magyar filmekkel.
Olyan éjfél körül tértünk vissza a Von Krahlba, reménykedve, hogy nyitva lesz a delegate's bar s imáink meghallgatásra találtak. Ekkor már az összes zöld passosnak valahogy gyorsabban járt a nyelve és egy pillanatra nagyon meglepődtem, amikor úgy láttam, egyikük személyében a fekete homlokcsík és smink nélküli Instrumenti énekest tisztelhetem s határozott szándékomban állt leszólítani, hogy adjon interjúhoz kontaktot, amikor ő meg egy másik srác odajött, aki segített kinyitni a tuborgomat s szerencsére kiderült, hogy nem az akinek messziről néztem. Három jó fej finn srác volt, akik koncerteket szerveznek. Nagyon jót beszélgettem velük, aztán ahogy öregedett az idő, néztük, hogy lassan ideje tovább állni, hiszen kezdődik az after party a Vabandustban, úgyhogy gyorsan leszereltem az ajtón lévő Instrumenti posztert, elhagytam a sálamat, majd megtaláltam és már mehettünk is....
A Vabandus hmm...hát nem a szívemhez legközelebb álló zenét játszották,de legalább úgy dübörgött, mint egy adrenalin túladagolásban szenvedő szerelmes vagy ideges ketyere, gyorsan és hangosan. No, meg lassan 5 óra is volt, a falon lévő absztrakt zsiráf hiányos képet is kielemeztük már addigra. Ideje volt tovább állni. Kajáért indultam, de már nem volt kana buritó a sarki büfében, úgyhogy csatlakoztam az after-after partyra, ugyanis az egyik finn srác Tallinnban lakik most, úgyhogy még vagy öten ott folytattuk a reggelt. Kicsit zavarban voltam két észt és két finn között, egyedülii magyarként, mert rokonság ide vagy oda, úgy éreztem magam, mikor nem angolul beszéltek, mint ahogy a 90 éves nagymama érezheti magát, amikor az unokák az internetről karattyolnak. Szerencsére a Samiakit a távoli rokon is tudta értékelni, pedig Esztertől mindig azt hallottam, hogy olyan szörnyű, mintha a medve cukrot sós löttybe mártogatnák. Nos, eme élményt eredetileg Finnországra tartogattam, amikor majd áthajózunk Helsinkibe, de ha már így felém nyújtották, miért ne ihatnám az első korty Samiakimat finn srácok társaságában? És az is kiderült, hogy Tallinnban is vannak olyan szomszédok, akik nem értékelik reggel 6-kor a zenés ébresztést...
Aztán egy-két Radiohead és Cat Stevens nóta után már a felkelő nap erősen jelezte, hogy fellőtték a pizsamát, úgyhogy jó kislány módjára hazamentem, hogy még napnyugta előtt ágyba kerüljek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése