Pirita: chill out

Ma újra beleszerettem Tallinnba. 

Nem mintha kapcsolatunk, már nem lett volna így is elég mély.

De ma...

Grill és Chill out party volt a Piritán, a tengerparton. Két hete szervezték az elsőt, az egyik erasmusos srác és annyira jól sikerült, hogy a második alkalomra már több, mint kétszázan nyomtuk rá, hogy „Ott leszek”.

Egész nap gyönyörűen sütött a nap szinte, kivéve, amikor elindultunk. Ekkortájt eső illat terjengett a levegőben, ahogy kitettük a lábunkat a Hostelből pedig elkezdett esni az eső. No, nem nagyon, de azért na. Szerencsére az esőt átvészeltük a buszon, odafele, így mire kiértünk, szinte mindenki „visszatérőben” volt a partra…

 Itt még csak egyszer jártam korábban. Akkor mindent hó és jég borított és rá lehetett állni a Balti-tengerre. Most azonban napsütés volt és meleg, úgyhogy feltűrtem a nadrágomat, Tisza Gizit és Gézut betettem a pad alá és lábat nyújtottam új barátomnak. A víz még hideg volt, de nem durván, úgyhogy egész jól elszórakoztam, ameddig Eszter fotózott, majd újra megmártóztattam lábaimat még egy kicsit Onurral beszélgetni. Ő egy török srác, akivel Paldiskiben a biciklis túrán találkoztam és az a magyar srác volt a lakótársa, akivel egy gimibe jártam és infókért „zaklattam” mielőtt kijöttem. Kicsi a világ még mindig. 

No, de gatyalohasztó meleg tényleg nem volt, de Tallinnban már ez is elképesztő nyárinak számított számomra. Páran még a vízbe is bementek, kevesebb tömeggel jövő héten már én is szeretném megismertetni a bikinimet a vízzel.

Most azonban még csak a lábam mezítlenségének örvendhettem, ahogy Eszterrel végig sétáltunk a móló darabos járdáján és kövér szikláin.

 

Majd annak, hogy a naplementében frizbiztünk Makszékkal, míg egyik csapat röpizett, mások grilleztek, páran csókolóztak a vízben vagy a parton állva. 

Imádom, hogy mindezt este fél 10-kor még a lenyugvó napfényében tapasztalhattam és imádom azt is, amikor hajnal négykor már full világosban megyek haza.

Tallinn tele van végletekkel. És új élményekkel, amikre már alig maradt egy hónapom…