Miért éppen Észtország?

Miért éppen Észtország?

Tallinnban az Erasmus-os diákoknak szervezett „Welcome partyn” az első feladat az volt, hogy a csapatoknak le kellett rajzolniuk, miért jöttek Észtországba.

Sör, tornyok, vodka, Skype logó, hatalmas hó kupacok kerültek a papírra és szomorú arcú észtek a trolin. Ennyi lenne Észtország? Egy vagonnyi hó között hűtött alkoholraktár, ahol az eget megcsipkézi egy-két torony, hogy megmutassa a haza utat az itató-melegedőkből?

Miért választja akkor mégis több mint háromszáz diák félévente Észtországot, a Budapestnyi lakosságú országot, amiről a legtöbben annyit tudnak, hogy ott van nagyon északon és nagyon hideg van arra? Tényleg szomorúak a trolin utazó észtek? Ennek próbáltam utánajárni.

Nekem két nappal a pályázat leadása előtt sikerült meghoznom a nagy döntést. Tallinn szimpatikus volt, az emberekről mindenki azt mondta, hogy kedvesek és barátságosak, valamint szempont volt az is, hogy ne kelljen sokkal megtoldani a kapott ösztöndíjamat ahhoz, hogy megéljek kint.

Közismerten gyűlölöm a telet, így valahol egy kihívást is jelentett, hogy Tallinnba adom be a jelentkezésemet. Természetesen, a tavaszi félévre, hogy láthassak észt telet, tavaszt és esetleg nyarat is.

Most egy hónapja vagyok kint és egyáltalán nem bánom. A város gyönyörű, a téltől lassan búcsúzunk és a lehető legkülönfélébb emberekkel találkozom itt, a világ minden csücskéből. Van, aki teljesen más kultúrából csöppent ide, más akár öt óra buszozással hazaérhet, hiszen a környező országokból jött ide tanulni.

Például Sakari és Olli a „szembe szomszédból”, Finnországból érkeztek. Sakari fő oka az észt nyelv volt, szeretné megtanulni a „rokon nyelvünket”, míg Olli mondhatni „különcködésből” érkezett ide, hiszen az összes csoporttársa inkább Spanyolországot vagy Angliát részesítette előnyben. Ám, 400km távolság ide vagy oda, nem lehet egy kalap alá venni a két finn-ugor államot Olli szerint:

„A legnagyobb különbségek Finnország és Észtország között a mindennapi életben vannak.. mint az emberek maguk, az iskolai módszerek, az árak..úgy gondolom Észtország mivel még csak egy 20 éves ország, még nem működnek olyan szervezetten a dolgok”

De a másik irányból, Litvániából is érkeznek ide diákok, valaki pedig nem csak egy fél évig „vendégeskedik” az országban. Többen a Baltic Film Academia miatt jöttek idegen terepre, azt mondják, itt jobb a filmes oktatás és a nyelv miatt sincs probléma, ugyanis szinte minden tantárgyat angolul tanulnak. Ezért is könnyű itt Erasmus-os diáknak lenni: szinte a legkisebb boltokban is beszélnek angolul, legalább annyira, hogy a szükséges dolgokat megértsék, a helyi fiatalokkal pedig abszolút nem kell kézzel-lábbal magyarázós játékot játszani. Az itteni oroszok és észtek is leginkább angolul kommunikálnak egymással: az oroszok nem hajlandóak észtül megtanulni, míg sok észt diáknak anno kötelező volt a „Szovjet Nagytestvér” nyelvét tanulnia, de nem szeretné használni.

Ellenben a török Yasin-nal: „Mielőtt kijöttem Erasmusszal, úgy döntöttem, hogy szeretnék megtanulni még egy harmadik nyelvet is. Olyan országon gondolkodtam, akiknek érdekel a nyelvük, mivel könnyebb ugye anyanyelvi emberekkel beszélni. Az oroszt választottam, mert Törökországnak és Oroszországnak jók a politikai kapcsolatai, így mikor megtudtam, hogy Észtországban sokan beszélnek oroszul, eldöntöttem, hogy itt választok csereprogramot. És végül, de nem utolsó sorban központi ország a hátizsákos turistáknak, hiszen nagyon könnyű innen eljutni a Skandináv és Balti országokba, csak úgy, mint Oroszországba. „

Az osztrák Natascha is azért választotta Észtországot, mert be szeretné utazni Észak Európát, amellett pedig egy kicsi, egzotikus országnak tartja északon. Az itt élőket pedig így látja: „A trolin az emberek gyakran mérgesnek és barátságtalannak tűnnek, de szerintem ez a hideg időtől is függ. Ha segítségre vagy valamire szükségem van, mindig kedves és barátságos embereknek tűnnek. „

Ha fél évre egy idegen országba költözöl, nem árt pár helyi barátot szerezned, hogy hamar belerázódj az ottani kerékvágásba. Ezzel Yasin is így van, bár szerinte az észtek barátságát bizony nem könnyű kivívni: „Ők sosem sietnek azzal, hogy végezzenek valamivel. Nem érdekli őket hány ember vár a sorban, csak csinálják tovább a dolgaikat, ahogy korábban, lassan. Jó, mert ők nem stresszelnek rajta, viszont az én oldalamról ez néha idegesítő tud lenni. Főleg az éttermekben és bárokban, ahol a kiszolgálás szintén nagyon lassú tud lenni. Nehéz velük kommunikálni, így nem túl barátkozósak. Ha beszélgetni szeretnék velük, kell találnom egy okot. Nyitott témával kell kezdenem, vagy valami direkt kérdéssel vagy információkéréssel, mert nagyon nehezen építenek ki új barátságokat, de nagyon kedvesek és segítőkészek, ha szükséged van valamire. Az emberrel, mint személlyel foglalkoznak, törődnek azzal, hogy mit gondolok vagy érzek. És őszinték. Ha megkérdezem egy észtől, hogy „hogy vagy?” azt mondják, amit valójában éreznek és gondolnak, sosem passzolják a kérdést azzal, hogy „Jól. És te?”.

Egyébként Észtországban magyarnak lenni „kúlnak” számít, legalábbis az egyik „őshonos” észt lány ezzel a reakcióval fogadott, mikor megtudta, hogy magyar vagyok és azzal sem habozott, hogy a poharát az enyémhez koccintsa, és azt mondja: „Terviseks!”.

Itt ugyanis nem keverik Budapestet Bukaresttel és a bárban lévő pultos is mosolyogva adta vissza a bankkártyámat és kérdezte „Magyarország?”, de csoporttársam is csak dicsérni tudta a gulyáslevest.

Észtországba lehet azért jönni, mert transzfer ország, mert egy barátságos északi hely, vagy, mert bizonyos országokból kifejezetten olcsónak számít itt tanulni, de már most tudom, hogy nem lehet hazamenni sírás nélkül. Mert biztos vagyok benne, hogyha a búcsú bulin arról kéne rajzolni, hogy „miért szereted Észtországot?”, nem a Viru Valge és a Skype lenne a papírlapokra firkálva. És ahogy javul az idő, elárulom, a szomorú arcú észtek a trolin egyre vidámabbnak tűnnek.

Nagy Kátya