Paldiski - bicycle tour

Május elsején, a munka ünnepén kábán vergődtem ki az ágyból olyan 8 magasságában, hogy némi pelmenivel a gyomromban indulhassak a biciklis túrára. Idén még nem is ültem biciklin, a kölcsönzőnél kicsit zavarba is jöttem, mikor cangát kellett választani,meg mikor végül elindultunk vele...de szerencsére jó választásnak bizonyult, főleg mikor láttam, hogy a többiek lánc-és pedál leeséssel küszködtek a túra alatt. A cél Paldiski volt, az anno lakosság elől egykor elszállt, szovjet város.

egy vagonnyi bicikli

Vonattal érkeztünk meg a célállomáshoz, két vagon volt számunkra lefoglalva: az egyik csak a bicikliknek, a másik pedig nekünk. No, a vonatok azért itt sem összkomfortosak...tisztaság van, wc nincs, hazafele pedig műanyag székeken próbáltuk valami elfogadható helyre tenni a fejünket, némi alvás reményében.

No, a vonatról valahol a semmi közepe fele szálltunk le, onnan pedig autóút vezetett egy földutas letérőig, ahonnan már megpillanthattuk a tengert is. Elképesztő volt a kilátás, meg is álltunk fotózni, kavicsot gyűjteni, kezet mártani, bár egy-két "őrült" beljebb is merészkedett a vízbe.

Innen egy fás pihenőhelyhez érkeztünk, ahol grill kolbászkák és virsli volt ebédre, no meg továbbra is az elképesztő kilátás. És persze ismét találkoztam azzal, hogy milyen kicsi is a világ. Az exGág-os magyar srác ex-lakótársával, Onurral kerültünk egymás mellé, mikor a sziklán ülve, az ebédre várva sajtot és kenyeret csócsálgattunk.Szegény, Péter elutazása óta hiányolja a magyar kaját, de sajnos én nem tudok főzni. Majd a második meglepetés akkor következett, mikor Darya az észt lány elmesélte, hogy volt látogatóban Karcagon, koktélozott a Bárkában és tudja magyarul, hogy "jó pasi vagy". Mindig fura olyan emberekkel találkozni, akikkel a világ különböző pontjain vannak közös ismerőseitek.

Ebéd után a biciklivel árnyékosabb és lankásabb vidékekre tekertünk, no meg néha egy-egy hatalmas pocsolya közelébe, amiken ilyenkor nagy nehezen áthajtottunk vagy egy kicsit szárazabb szakaszon áttoltuk a bicikliket. Néha, a tengerpartnál egész hosszú szakaszokon kellett kavicsokon átvezetni a kétkerekűt, úgyhogy a cipőm nem maradt egészen fehér a fehér csíkoknál...No, de minden fáradalmat megért a kilátás a hatalmas-sziklafalról...

A városból nem sokat láttam, jóformán csak áthajtottunk rajta a vasútállomásig. Kicsi, panell városnak tűnt, cirkusszal a szélén. Mintha csak a szolnoki szecska kijjebb eső részeiből állna. Összesen egy szállója van, hat szobával meg két iskolája, ha jól tudom, valahogy olyan időn kívüli helynek tűnt..

group picture!